Elvesztesz egy magzatot 10 hetesen és a családból valaki heteken keresztül nem kérdezi meg, hogy vagy? Még akkor sem mikor kórházban vagy, hogyan viszonyulsz utána hozzá?

3.

akkor sem nyavalygok egy nőnek, aki nemrég vesztette el a babáját. ez nem mélyérzésűség, hanem érzéketlenség. én is el tudom képzelni, h nem merném szóba hozni, mert ez annyira érzékeny terület,h félnék, h hogyan sül el, ha felhozom a témát. de az is bztos, h nem panaszkodnék neki hasogató fejfájásra, amikor legközelebb látom. basszus

Szia,

nagyon-nagyon sajnálom, hogy elvesztettél egy babát; együtt érzek veled, velem is megtörtént, a második baba lett volna.

Sokan nem tudnak mit kezdeni ezzel a helyzettel, pedig iszonyú nehéz :-(. Könnyebb lesz, de mindig benned marad a szomorúság.

Anyósomnak, amikor meglátogattuk, elmondtuk, hogy elvesztettük a babát. Képzeld el, az volt a válasza,hogy: "Hát igen...nekem meg fáj a lábam."

Úgy éreztem,mintha pofon csapott volna. Sosem szerettük egymást, de ilyet mondani...

Ő érzéketlen, hideg. Meg utál engem.

Aki neked nem mond semmit és nem kérdez: lehet, hogy ő is egoista, de lehet, hogy csak nem mer kérdezni, mert nem tudja, mit mondjon. Inkább nem mond semmit. Sajnos, sokan vannak így, pedig ez olyan bántó tud lenni...