Én vagyok az egyetlen, aki azért nem akar 2 gyereket, mert nem tudnék nekik külön szobát biztosítani?

Ha ezért nem szülsz másodikat akkor nem akarsz igazán.nem lesz semmi baja ha együtt van a testvérével,úgy is lehet kis rése a szobában ami az övé,de a te dolgod.

Nekem biztos nem ez lenne az ok. Én a testvéremmel nőttem fel 1 szobában. Egészen 24 éves korunkig együtt laktunk, 25 cm volt az ágyaink között. Én lány, ő fiú-2 év korkülönbség. Én vagyok az idősebb. Semmi gondunk nem volt, nagyon jó tesók voltunk, vagyunk. Nem mondom,hogy nem lett volna jobb külön, de mindenünk megvolt, és a legfontosabb a szeretet, és az, hogy ha valamit a szülőknek nem akartál elmondani, akkor ott volt egy tesó. Az egykék nem tanulják meg, hogy osztozni, alkalmazkodni hogyan kell. Szerintem, ha több gyereket nem szeretnél, akkor ne ez legyen a kifogás. Hidd el, lehet 2 sőt, akár 3 tesó is egy szobában. A 4 év még szerintem pont belefér, hogy együtt tudnak felnőni.

Én megértelek Téged. Aki hasonlóan hozzám alapból is elég antiszociális és különben is saját szobája volt, az nehezen gondol bele, milyen lenne, ha a gyerekei is ilyenek lennének, de ők csak egy szobán tudnának osztozni. Elhiszem, hogy vannak olyanok, akik ketten, hárman voltak egy szobában, de az emberek különbözőek, mindenkinek más a térigénye, a szociáltsága. Én már akkor is nagyon kiakadok, ha valaki a megítélésem szerint túl közel jön hozzám, mikor magyaráz nekem valamit. Akkor hogyan tudnék osztozni vkivel egy szobán, amikor örülhetek, hogy ott csak én vagyok egyedül, végre csend van, senki nem beszél? Na mind1, nem ez a lényeg, én magamból kiindulva szintén inkább várnék vele, mert nem tudhatom, milyen típusú gyerekek lesznek.

Én erdészházban nőttem fel egykeként, 14 évesen azért mentem kollégiumba, hogy ne legyek egyedül, imádtam ott lenni, imádtam, hogy mindig van társaságom, van kihez szólni. Inkább már felnőtt koromban gondoltam abba bele, hogy ha úgy hozza az élet, hogy nincs saját lakásom, akkor bármikor vissza tudok menni a szülői házba, gyerekestől, férjestől, van hely. De ez sok-sok idő még a te gyerekeidnek.

Persze nem lehet tudni milyen típusú ember lesz, de mi van, ha utál majd egyedül lenni? Tehát erre nem lehet alapozni, sőt magunkból sem lehet kiindulni. A gyerek alkalmazkodik, ha a szülő nem csinál belőle nagy flancot.

persze nyomkodni kell a piros kezet,mert nem tetszik a válasz,szánalom