Egy állandóan versengő (leszólós) másik anyukával érdemes beszélni mennyire bántó a viselkedése vagy semmi értelme nem lenne, tapasztalatotok?

Van egy barátnőm vagyis eddig azt hittem az, de egyre kevésbé érzem jól magam ebben a "kapcsolatban" ha lehet ezt így mondani. Egyszerűen az élet sok területén versengést érzek a részéről, mivel béketűrő típus vagyok és amúgy meg jókat beszélgettünk és a gyerekeink is kedvelik egymást így nem vettem fel a dolgait. De mostanra úgy összegyűlt hogy érzem hogy vagy nem találkozunk velük többet vagy szóvá teszem csak ezt nem tudom eldönteni van e értelme "szembesíteni" vagy értetlenül nézne rám, nem értve miről beszélek?

Példák: a férjem másodállásokat vállalt( mert a főállását nem akarja otthagyni mivel szereti is meg az egy biztos pont de nem hoz eleget a konyhára) akkor ő is pár nap múlva már a férjét piszkálta hogy az is menjen.

Nekem egy fiam egy lányom van, ő is lányt szeretett volna, ezért gyorsan vállalt egy második babát majd mikor kiderült róla hogy fiú már a harmadikat tervezte és alig hogy megszült már az új baba projekten voltak.

Ha én valamit vettem akkor ő megvett 2 szer annyiba kerülőt vagy 2szer annyit.

Nem állunk olyan jól mint ők, vagyis inkább úgy mondom, nem ugyanarra költünk, meg nekünk van hitelünk (mivel nincs szülői segítség egyik oldalról sem) nekik meg anyukája vette a házat.

Tudom ez apróság de most azon telt be a pohár nálam hogy vettem akciós cipőt a gyerekeimnek (téli csizma meg bakancs volt 3500/db) mivel annyit már nem nő a lábuk tudom mekkorát kell vegyek és ez a hótaposó jellegű csizma csak váltósnak kell, emellett van egy rendes bőr bélelt cipőjük is de tök mindegy ha csak ebbe járatnám őket akkor sem érzem jogosnak mert elmeséltem neki nagy örülve erre ő: hát ő ilyet max kintre sarazni adna rá a gyerekeire. Tény és való hogy nagyon igényes drága válogatott ruhákban cipőkben járatja mindet. De ilyet akkor se mondok ha így gondolom se.

Szerinte ő csak őszinte és milyen jó hogy nem kell megjátszania magát, mindig elmondja.

Hát én meg örülnék ilyen szempontból ha inkább játszaná meg magát mint hogy ilyen tapintatlan legyen. Most ha én is az akarnék lenni ilyenkor a fejéhez vághatnám hogy azért nézze már meg mennyi kiadásuk van nekik és mennyi nekünk és mennyi a bevétel, én is vennék 10 ezres cipőből 3 at egy évszakra de nem tehetem. Amúgy ha kicsit jobban állnánk se vagyok biztos hogy oviba leharcolni jóérzéssel ráadnám mindennap a 10 ezres cipőt a gyerekeimre.

Mikor meséltem hogy kaptam állást megyek dolgozni de jó lesz (tényleg vártam) akkor is csak a száját húzta hogy de rossz lehet nekem, őt a férje nem engedi dolgozni mert a gyerekeknek az kell hogy otthon legyen anya legalább 3 éves korukig, ergó engem a férjem "küld" dolgozni.

És még sorolhatnám egy jó darabig. Szerintetek? Van értelme valahogy értelmesen, nem bántón formába önteni hogy milyen gáz amit csinál? Vagy csak egy veszekedést provokálok ki vele?