Kevesebbek vagyunk attól, mert nem házasodtunk össze, és gyermekünk van?

Kedves 10.köszönjük a válaszod,mi házasok! ;) Igazából pont olyan volt az a néni,mint te, hiába ellentétes a vélemény...Én házasként sosem néztem le azt aki nem házas,vagy sosem gondoltam erre rosszallóan,szerintem ezen nem múlik sem anyaság,sem szeretet,sem hűség!És legfőképp semmi közöm hozzá! És bár mi összeházasodtunk(nem elvetettem magam)szerelemből-buliból-és mert szerettünk volna,hidd el hogy nem társadalmi elvárásból tettük,és nem is vagyunk ettől többek mástól,pont azért mert ez nem erről szól vagy szólna!

A probléma csak az,ha összecsap a két tábor!

Rám azért szoktak furcsán nézni, mert bár férjnél vagyok, gyűrűm is van, mégsem vettem fel a férjem nevét.

A "nénikkel" amúgy is vigyázni kell, főleg a sárkány fajtával, mert azoknál ha lett volna gyűrűd, akkor is talál valamit, ami miatt rosszallóan nézhet. (Akár a hajad, szemed színe, alakod, cipőd, neved...)

(Megjegyzem szülés után én se tudtam hordani a gyűrűmet, mégse nézett senki furcsán.)

Mi sem vagyunk össze házasodva,pedig már van egy 2,5 éves lányunk.Majd ha összegyűjtöttük rá a megfelelő összeget majd akkor megházasodunk.Azért nem vagy kevesebb.Senkinek semmi köze hozzá hogy éltek.Ha nektek így jó akkor más nem szólhat bele.

Páromnak a tesvére is 10 év után házasodott meg,van 2 gyerekük most várják a harmadikat.

10. vagyok

Félreértettek: nem nézem le, aki házasodik, csupán nem értem miért ragaszkodnak annyira a házassághoz az emberek (főleg a nők), hogyha már semmi szükség sincs rá.

Ezek puszta észérvek és igazából még senkitől sem hallottam meggyőző véleményt, hogy miért is jó a házasság, ill. miért is van szükség rá.

Egy szóval sem mondtam, hogy manapság is elvetetik magukat a nők, ez a kijelentésem a régmúltra vonatkozott, olvassátok el újra!

Egyébként meg a lenézés inkább a házasságpártiaktól árad felém, legalább heti 1x megkapom, hogy én kevesebbet érek, mert a párom nem vett el. Mintha az én akaratom nem is számítana... Mikor elmondom, hogy ÉN nem akarok férjhez menni, akkor persze csak elkerekedett szemeket, meg hümmögést kapok. Néha valaki megpróbál meggyőzni, hogy mekkora jó buli az esküvő, de arra a válaszomra, hogy nem akarok alig ismert rokonokkal bulizni, nem tudnak mit mondani az "így illiken" kívül. Meg az milyen lenne már, hogy az egyik nagynénémet és az unokatesómat meghívom, mert őket bírom, a másikat meg nem, mert azokat nem kedvelem...

Persze van még a lagzi nélküli, 2 tanús egyszerű esküvő, de az meg mire jó? Mint mondtam, mi nem azért vagyunk hűségesek, mert egy számunkra vadidegen ember előtt ígéretet tettünk rá, hanem mert tiszteljük annyira a másikat, hogy nem csaljuk meg.

És a 2 gyerekünk is összeköt már annyira, hogy 100x is meggondoljuk, ha esetleg külön akarnánk menni...