Kevesebbek vagyunk attól, mert nem házasodtunk össze, és gyermekünk van?
a minap sétáltam a kicsivel, babakocsiztunk, és egy néni feltűnően nézte a gyűrűsujjam, hogy van e rajta. mikor látta, hogy nincs, rosszallóan nézett rám.
nem szoktam foglalkozni mit gondolnak rólam az emberek, de ez rosszul esett :(
Úristen! Dehogy vagy kevesebb! Senkinek semmi köze hozzá.
A másik meg, én házasságban élek, és nincs jegygyűrűm. Nem is lesz, mert nem tudok ékszert hordani. Ergo, ez alapján totál nem lehet megmondani, hogy ki hogy él. Nem mellesleg, sokan élnek házasság nélkül olyan példamutatóan, amit bárki megirígyelhet! Nem a papír számít.
Honnan tudod, hogy biztosan azt vizsgálgatta a néni? Meg nem is mindenki hordja a gyűrűt, főleg ha a játszótérre megy, ahol homokos, piszkos lehet.
Amúgy nem vagytok kevesebbek, de azért úgy az igazi, ha egy pár, akinek már gyereke is van, házasok. Magasabb szintre emelkedik úgy a kapcsolat.
Nem vagytok kevesebbek. Mi 9 eve vagyunk egyutt. 2 honap utan megkerte a kezemet es jegygyurum is van...de amiota szultem nem jon ram....talan iden nyaron osszehazasodunk de csak templomban. Nem erdekel mit gondolnak az emberek!
sokan nem is tudjak az igazi nevemet csak a "ferjem" nevet es ugy is szolitanak...mondtam is az Uramnak, hogy ha megesett a frigy csak felveszem az o nevet is.
En azt mondom, ha ket ember osszetartozik, boldogan el, szeretetben nevelik a gyermekeiket ugyan mindegy! Mennyivel jobb hazassagban es boldogtalansagban elni?
Jaj, de utálom ezt a maradi hozzáállást! Nálam is bepróbálkoztak párszor, hogy milyen már, hogy nem vagyunk összeházasodva, zabigyerekeink vannak, meg hogy a párom el sem akar venni, de ilyenkor szépen leállítok mindenkit, mert az észérveimmel szemben nem tudnak mit felhozni, csak ismételgetik önmagukat.
Régen a nőknek a házasság volt az egyetlen céljuk, mégpedig azért, mert nem dolgozhattak. Egyetlen dolgot tehettek tehát csak: el kellett vetetni magukat valakivel, akinek gyereket szültek, ezáltal biztosítva volt a megélhetésük. Így aztán sokszor (vagy inkább legtöbbször) nem szerelemből házasodtak, hanem mert muszáj volt.
De amióta a nők is dolgozhatnak és szükség esetén akár még gyerekkel együtt is el tudják tartani magukat, akkor miért kell ragaszkodni ehhez a csökevényhez?
Miért kell a felhajtás, a hacacáré, a hetedhétországra szóló lakodalom, a habos-babos ruha, a 200 fős vendégsereg és az egyházi szertartás, főleg olyanoknak, akik nem is járnak amúgy templomba?
Azt gondolják az emberek, hogy ha ország-világ előtt mondják ki az igent, akkor az tovább tart? Vagy hogy jobban fogják egymást szeretni? Sok embernek még a pap előtt kimondott igen sem jelent annyit, hogy hűséges maradjon a házastársához, akkor meg mi értelme van ígéretet tenni rá?
Ha valaki viszont egy hűséges típus, akkor az nem azért nem csalja meg a párját, mert ígéretet tett rá egy vadidegen előtt, hanem mert számára a megcsalás egy aljas, sunyi dolog és tiszteli annyira a párját, hogy nem teszi meg vele szemben.
Amúgy meg a gyereknél jobban semmi sem köti össze a párokat, bár ennek persze megvan az a veszélye, hogy akkor is együtt maradnak, ha már inkább mindenkinek jobb lenne külön...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!