Szerintetek mennyire megengedett a kikapcsolodás 2 gyerek melett?

nem vagyok anya,így csak mint "gyerek"(már 19 vagyok)tudok véleményt írni

anyumnak nagy hirtelen 24 éves korára már 3 gyerek lett,most kezd el jobban élni,de sokszor szóba jött hogy megbánta amiért így alakultak a dolgok és nem szánt időt magára,ezért régen nagyon gyakran feszült volt

inkább szórakozz néha minthogy feszült legyél és esetleg a kicsiken vezesd le,vagy ha nem is tennél ilyet a gyereke akkor is éreznék hogy nem vagy jól lelkileg

a bátyám ezt úgy oldja meg hogy időnként 1 estére itt hagyja a kislányát és azt az estét csak magukra szánják,moziba mennek stb,senki nem szólja meg őket

nem csak anya vagy hanem ember is,szánj magdara időt

Teljesen megértelek.

és járna a kikapcsolódás,de valahogy másképp kéne,hogy ne csavargás legyen belőle.

Ha a férjeddel elmész moziba, vacsorázni, sétálni, bárhova,az is csavargás??

ha elmész fodrászhoz,masszíroztatni,az is az?

nem tudnátok a férjeddel kimozdulni pár napra gyerekek nélkül??Azt vállalná Anyukád??

Szia, hát gyes alatt a 4 fal között ülni nem leányálom!

Ilyenkor még a boltba elmenni is kikapcsolódás.

Mindenképp beszéld meg a férjeddel, és anyukáddal, hogy ez így nem jó. Kicsit értsék meg a helyzetet. És nemcsak neked van szükséged kikapcsolódásra, hanem a 2 évesednek is.

Szervezzetek neki is családi programot, aminek ő is örülhet, a kicsire ilyenkor vigyázhat a nagyi, de lassan őt is vihetitek magatokkal egy-két helyre.

Szükség van arra is, hogy néha a férjeddel kettesben menjetek el valahova, itt megint a nagyira kell számítani.

És persze az is jó, ha néha egyedül is kimozdulhat az ember, bár úgy látom, anyukád ezt nem nézné jó szemmel, ezt nevezi csavargásnak.

Elsősorban őt kell meggyőznöd, hogy segítsen. Szorgalmazd a családi programokat, meg a férjeddel kettesben programokat, és ha ez már menni fog, akkor a férjedet is meggyőzheted arról, hogy néha ő is vigyázzon a gyerekekre, amíg te elmész valahova. És ez ne legyen céltalan csavargás, hanem legyen konkrét oka, pl. kezdj el sportolni valahol, vagy ilyesmi.

Sok sikert!

Elhiszem, hogy ebbe belebolondulsz, nem is értem a környezetedet, hogy gondolják ezt. Se anyukádat nem értem, se a párodat. Oké, hogy nem anyukád dolga állandóan a gyerekeket pesztrálni, de nekem ebből az jött le, hogy amúgy vigyázna rájuk, ha valami fontos dolgod lenne, de "csak" azért, hogy egy kicsit jól érezd magad, amiatt már nem.

A párodat meg főleg nem értem. Ketten vagytok szülők, nem csak te egyedül. Hol van az megírva, hogy te ki se teheted a lábad otthonról gyerek nélkül?

Elhiszem, hogy nem mindenki úgy áll hozzá, mint én, meg nem mindenkinek erre van igénye, de én pl. amikor már nem szoptattam a fiam, havonta legalább egyszer elmentem este szórakozni a barátaimmal. Egyrészt nagyon kellett az a kis lazítás, meg egyedül is neveltem már az elejétől, szóval hiányzott a felnőtt társaság, hiszen nem nagyon volt kivel beszélgetnem, másrészt meg azért is pont este mászkáltam el, mert úgyis aludt a gyerek, éjjel nem volt szokása felébredni (anyukám vigyázott rá amúgy ilyenkor), hát akkor neki végül is tök mindegy, hogy én a másik szobában netezek-e, vagy a belvárosban táncolok meg beszélgetek a barátaimmal, úgyis alszik :)

Azóta már van párom, közösen neveljük a fiamat, de nálunk teljesen természetes, hogy ő is, én is eljárunk néha a saját társaságunkkal, meg olykor együtt is. Egyikünk sem húzza fel az ilyenen a szemöldökét, elég annyi, hogy egy-két nappal előtte szólunk egymásnak, hogy este ide megyek, oda megyek, nem gond? És persze nem szokott gond lenni :) Mondjuk a párom eléggé otthonülős volt mindig is, általában már én könyörgöm neki, hogy tegye ki a lábát itthonról, de őt az sose zavarta, ha én mentem valahova.

Abból sincs gond, ha ketten akarunk menni valahová, persze azt kicsit nehezebb leszervezni, ilyenkor anyukám vigyáz a gyerekre, csak hát neki is millió és egy dolga van, ezért jó előre egyeztetni kell, de ő sem csinál abból gondot, ha alkalomadtán vigyáznia kell az unokájára, na meg ő is egyetért abban, hogy egy szülőnek is kell némi szórakozás.

Emlékszem, amikor én voltam gyerek, anyukám is, apukám is eljárt a saját baráti társaságával felváltva, meg együtt is mentek néha színházba, moziba, mittudoménhova.

Én nem tudom, ki plántálta bele némelyik ember fejébe, hogy akinek gyereke van (de persze csak ha nőről van szó), annak semmiféle szórakozás, kikapcsolódás nem jár, de aki ezt kitalálta, azt szívesen fenékbe billenteném.

Hát... anyukáddal megpróbálhatsz erről beszélgetni, meg a pároddal is, hogy azért amit te kérsz, az nem egy abnormális dolog, de ha nem változik a hozzáállásuk, nem nagyon tudsz velük mit csinálni. Maximum ha van olyan barátnő, aki egy kicsit besegít, vagy valaki egyéb rokon, akárki, az nagyon jó lenne, mert tényleg rossz vége lehet, ha valaki ennyire nem érzi jól magát a bőrében (teljesen érthető okokból).

Valahogy próbáld megértetni a családtagjaiddal, hogy egy kis kikapcsolódás nem bűn, nem a kötelességek elhanyagolása, még csak nem is felesleges dolog, hanem egész egyszerűen EMBERI SZÜKSÉGLET.

Amúgy meg azzal ne törődj, hogy "mások" mit gondolnak. Úgy értem, arra tenni kell magasról, hogy mondjuk a szomszéd Juliska mit gondol arról, hogy te gyerek nélkül is kimozdulsz (bár ahogy látom, itt még nem tartunk, hiszen az sincs megoldva, hogy ezt meg tudd tenni), az emberek nagyon szeretnek mások életében vájkálni, de ha nem törődsz velük, akkor előbb-utóbb megunják. Rám is mondtak páran ezt-azt, egy darabig magyarázkodtam, meg próbáltam elmagyarázni, hogy mi a helyzet, de aztán rájöttem, hogy úgyis azt csinálok, amit akarok, amíg másnak nem ártok vele, tehát a lelkiismeretem tiszta, akkor is, ha nem magyarázom a bizonyítványom az ilyen szomszéd Juliskáknak.