Kétnyelvűségnél ez hogy van? Vélemények?

A kétnyelvüség nem veleszületett adottság, hanem szoktatás kérdése - olyan nincs, hogy egy nyelv valakinek "a vérében van". (Ezért nem egészen érthetö a kérdésed)

Ha a két szülönek más az anyanyelve, akkor általában az mindkét szülö csak a saját nyelvén beszél a gyerekhez- igy mindkét nyelvet elejétöl kezdve hallja, és tanulja. Mivel a két nyelvet más-más személy használja, ezért a gyerek jól el tudja különiteni ezeket egymástól.

Ha csak az egyik nyelvet használják otthon, akkor az lesz elötérben. Ha ez a nyelv nem azonos az adott ország nyelvével, akkor a gyerek késöbb ugyanúgy meg fogja azt is tanulni, mert mindenhol azt kell késöbb használnia.

Ha otthon az adott ország nyelvég használják, akkor a másikat késöbb csak idegen nyelvként tudja majd megtanulni a gyerek.

Nálunk a gyerekek apja külföldi, sajnos a gyerekeket nem tanította meg az anyanyelvére.

Ismerős vegyespároknál azt tapasztalom, hogy a gyerekek megtanulják az anya nyelvét függetlenül hogy melyik országban élnek, az apáét (ha más országban élnek) csak akkor, ha nagyon sokat foglalkozik velük. Nem pár szót mond esténként, hanem pl. nem hajlandó a gyerekeket megérteni ha nem az anyanyelvén szólnak hozzá, azon mesél nekik. Ismerős apuka hiába beszél jól magyarul, ha a gyerekei hozzá szónak, magyarul nem hajlandó megérteni őket. Az eredmény: a gyerekek a magyar mellett az apjuk anyanyelvét is tökéletesen beszélik.

Nálunk a gyerekek nem tudtak kommunikálni az apjuk nyelvén, de az egyszerűbb dolgokat megértették. Az apjukkal nem magyarul beszéltem, így ebben nőttek fel, hogy ha nem is értettek mindent, de a hangzása nem idegen. Most kijöttünk külföldre, majdnem egy időben egy másik családdal hasonló korú gyerekekkel, azt látom, hogy az enyémeknek picit gyorsabban megy a tanulás. De pár hónap múlva semmit nem jelent majd, elveszik ez az előny...