Más nem gondolja úgy, hogy egy gyerek tönkretenné az életét?

Ha valami műkörmös cicababa vagy akkor télleg ne szülj gyereket, mert műkörömmel nem lehet szaros pelenkát mosni!

Egyébként nem, nem teszi tönkre az életed egy kisgyermek, mert annyi jóság és szeretet jön belőlük, hogy hihetetlen!

2 gyermekes anyuka

Nekem van műkörmöm és babát várok és csak 21 éves vagyok,d nagy a szerelem és nagyon várjuk a picit:)

Nem nem teszi tönkre az életünket,mert nagyon szeretjük őt,az álmaink egy részét kell csak félretennünk,de egy álmunk,egy közös álmunk helyette megvalósul:)

20:25 vagyok

Az első babámat 15,5 évesen szültem, mégsem gondolom, hogy tönkretette az életem!

Műkörömmel is lehet sikálni a pelust, csak nehezebb. :D

Sok mindent nem csinálhatsz úgy, ahogy szeretnéd, ahogy jól esne. Egy időre eléggé fel kell adnod önmagad. Nem lehetsz önző, önmagad a második helyre szorul, és el kell fogadnod, hogy egy másik ember irányítja egy ideig az életed. Ez néha nagyon nehéz, akár úgy is érezheted néha, hogy ez már nem is a te életed, vagy hogy "tönkre van téve".

De közben annyi szeretetet érzel, annyira büszke vagy, amennyire még soha. Nagyon furcsa érzés, hogy feltétel nélkül szeretsz valakit. Ezért megéri, hogy másban egy kicsit nehezebb legyen az életed.

egyáltalán nem érzem ugy, hogy tonkretette, de nagy mértékben megváltoztatta, az biztos! oriási boldogság és orom, de legalább annyi aggodás és figyelem is. és nem alvás is nálunk:( másrészt mégis nagyon orulok, hogy bár a saját háziko még csak terv, mégis van egy gyonyoru, egészséges babánk és család vagyunk:)) alakultak a szokásaink (maradt néhány régi, jottek ujak), változtunk mi is a férjemmel, és bizony tenni kell a kapcsolatért is, hogy ne szurkuljon el.

aki ugy érzi, szeretne babát, annak szívbol kívánom, hogy sikeruljon, de valo igaz, hogy komoly változásokkal jár, nem is gondoltam volna. jobban kell szervezni és beosztani az idot, hogy ne csusszanak ki a dolgok a kezunk kozul...

Szia!

Már ne haragudj,nem vagy te túl fiatal és ezért gondolod ezt?Minden nőnek vágya,hogy gyermeke szülessen,de ha te igy állsz hozzá,akkor inkább ne vállalj babát.Majd eljön az az idő,amikor epekedsz egy kicsi után,de lehet akkor már késő lesz!

Olvasd el a Felcsináltad, majd ennek a folytatása a Kicsináltak című könyvet. :)

De amúgy szerintem hozzáállás kérdése, én sem hinném, hogy tönkretenné az életet egy gyerek. Vannak dolgok, amik biztos tökre tudnák tenni, de szerintem nem a gyerek az. Szóval nyugi. Amúgy te is hozzászólhatnál, mert kíváncsi vagyok, hogy miért érzed ezt.

(hozzátéve, hogy 31 évesen vállaltam én is az elsőt, aki év végén érkezik, tehát nekem is nagyon újdonság lesz az egész)