Szülnétek még egyet a helyemben?

Ha nincs is köztetek szex, akkor felesleges azon agyalnod, hogy érdemes-e szülnöd vagy sem.

Mivel most úgy tűnik párkapcsolati-válságban vagytok, ezért elsődlegesen helyre kell tenni a kapcsolatotokat, aztán ha ez megvan, másképp fogod látni a gyermekvállalást. Már ha sikerül helyrehozni mindent. Ehhez viszont ketten kelletek, és mellőzni kell az önzőséget.

Nem hiszem, hogy hülye vagy, csak kicsit depressziós. S ezen az segítene, ha ki tudnál kapcsolódni, ha kilátnál saját magadon, és megpróbálnád értékelni azt ami van. Tudom nehéz, de lépj át a nehézségeken, és keresd meg azt az életedben, amit jónak érzel. Erre koncentrálj, ne pedig egy második még csak meg sem fogant babára. Arra még ráérsz.

Ilyen esetben eszembe sem jutna egy második baba gondolata.

Mérlegelném, hogy én mit akarok, megkérdezném a páromat ő mit akar a kapcsolatunkat illetően. Ha nincs közös döntés, akkor halott ügy. Ha meg tudjuk beszélni, akkor pedig újraépíteném a kapcsolatunkat, mielőtt egy új baba szóba kerülne.

Fontos, hogy megértsétek egymást. Mindkettőtöknek nehéz lehet, ezért az önzőségből néha fel-fel kell pillantani!

Ilyen helyzetben nekem sem a következő gyermeken járna az eszem.Mindenki egyetért vele, hogy most a házasságotokat kell rendbetenni.Más is volt már párkapcsolati válságban, hát ez most nagyon az, csak mi így kívülről nem tudhatjuk, még a leírtak ellenére sem, hogy milyen nagy a baj.

Lehet, hogy csak eltúlzod egy kicsit, de lehet, hogy komoly baj van.

Először is próbálj meg kikapcsolódni, kimozdulni, kitörni a hétköznapokból. Én is most gyesen vagyok, s beszéltük a férjemmel, hogy megőrülök a 4 fal között, állandóan mehetnékem van, sokszor vagyok depis csak úgy indok nélkül, hosszú volt ez a tél is. Ő meg egész nap dolgozik, emberek közt van, kimozdul, örül ha hazaér fáradtan, akkor már neki nincs kedve menni sehova, érthető. Tudom, hogy amikor hazaér, nem akkor kell "piszkálni" az én kis dolgaimmal, ismerem már annyira, hogy tudjam, mikor érdemes vele komoly dolgokról beszélni, és mikor kell békénhagyni stb.

A te férjedet te ismered, figyelj oda rá, az apróbb jelekre, hátha nem vettél észre eddig valamit, amin elindulhatsz, hogy közelebb kerüljetek egymáshoz. Apró pici lépésekre gondolok, hogy meginduljon a kommunikáció köztetek.

Írtad, hogy volt egy vetélésed, hát nagyon sajnálom! Lehet, hogy egyikőtök sem tudta még feldolgozni ezt a traumát, ezért jönnek elő ezek a problémák, ezért lököd el a férjedet magadtól, tudat alatt rá haragszol, ő meg érzi ezt, ezért nem kérdez, nem beszél, mert tudja, hogy a beszélgetésből veszekedés lesz, hát inkább hallgat.

A férfiak nagy része amúgy is nehezen beszél az érzelmekről, lelki dolgokról.

Én a helyedben először kimozdulnék, kikapcsolódnék, változtatnék a mindennapok taposómalmán, utána más szemmel néznék a férjemre is, ha visszataláltok egymáshoz, akkor lehet a következő gyermeken gondolkodni!