Hány éves kortól kellene egy gyereknek önállóan tanulni? Unokahúgom 13 éves és eddig egyszer sem tanult egyedül, mindig csak anyámmal. Képes lesz így helyt állni az életben?

Szia én 14 éves vagyok.

Én sem tanulok teljesen egyedul.

Én így csinálom:

Kivesyem a táskából és a szekrénybola konyveket, elosztom oket két felé: kell holnapra, nem kell holnapra.

Ami nem kell, azt elteszem a szekrénybe ami kell, azt pedig megint elosztom kétfelé: van tanulni belole, nincs tanulni belole.

Azután sorrendbe állítom oket és megyek sorba.

Amit nem tudok egyedul megcsinálni azt félreteszem késobbre. Amit tudok megcsinálok és megtanulok. Amit megtanultam azt az anyukám kikérdezi és amit nem tudtam megcsinálni azt elmagyarázza és egyutt megcsináljuk. Nagyon jó tanuló vagyok és nekem jó ez a módszer!

elso válaszoló vagyok.

Nálunk a barátnoim kozul nem mindenki úgy csinálja, mint én.

Valaki este megtanul, aztán reggel átrakodik, szóval csak azt veszi elo, amirol tudja, hogy van tanulnu belole.

Egyik barátnom, pedig néhah, ha már nincs kedve reggelente tanul, de én nem is tudnék elaludni, ha nem tudnám, hogy készen álok.

És persze engem sem kérdeznek ki mindenbol, csak akkor ha valami nehéz dologról van szó.

Tegnap is egyedul tanultam, a szuleim otthon sem voltak...

Szia én 12 éves vagyok.

Majdnem kítünő tanuló.

Abbol is csak tesi meg rajz.

Egyedül tanulok senki nem segít.

Nyáron programozni tanulok.

Szerintem egy 13 éves gyerek tanulhatna már egyedűl.

Szoktasátok le.

Nem kell segíteni csak akkor ha valamit nem ért.

Anyit kell tennie hogy azt tanulja meg ami holnapra kell aszt kész.

Az nem anyira sok.

Én napi 30percet tanultam egyedűl volt amikor kevesebbet.

Egyszer csak megkell tanulnia önnálonak lenni

Szia, gondolom már nem kérdés a kérdés, de azért megírom, hátha valaki rátalál.

nos.. Fantasztikus példa erre a barátnőm és az én tanulási szokásaink. Velem kb. 3.-ig tanult anyu, és igazából addig voltam jó tanuló. egész életemben közepes voltam, nem volt sikerélményem, utáltam leülni tanulni. Barátnőm mellett meg ott seggelt az anyja egész általánosban. Móka és kacagás volt. Még csak vita tárgyát sem képezte, hogy igen is le kell ülni tanulni.

Ez azt jelentette, hogy megtanult jól tanulni, mert pozitív élménye volt. És egész középiskolában kitűnő tanuló volt, és a mai napig szívja magába a tudást, mint egy szivacs.

Minden gyereknek erre lenne szüksége.

Nem tudom miért torzult ebbe az irányba a társadalom.

A fiataloknak az van mondva, ha iskoláról van szó, hogy ti már kis felnőttek vagytok, nektek már tudni kell gondolni a jövőre, viselkedni kell, rátok van bízva, hogy tanulni akartok, vagy dolgozni. Nincs ám szüksége az iskolának rátok, el lehet menni ha valami nem tetszik. Elég érettek vagytok már ahhoz, hogy eldöntsétek mi a jó nektek.

Ellenben: Mi ez a ruha, miért sminkeled magad, az iskolába nem való magassarkú, ne viselkedj kihívóan, mi az hogy már 14 évesen nem vagy szűz. Te még csak egy gyerek vagy, nekem ne feleseljél, neked nincs szavad ebbe. Stb..

A fiatalok azt se tudják, hogy fiúk vagy lányok. Nem a tinédzser korra kell fogni. Hanem arra, hogy helytelenül vannak kezelve, nevelve, stb.

A 13,14-5-6-7 éves az gyerek. Persze a szabályok változtatásával éreztetni lehet vele, hogy tudjuk, hogy nő, hogy érik, nagyobb felelősség stb...

Gyermek agyuk van, ha hagyjuk érni azt a gyermeket. Gyermekként hagyjuk érni.

Nyilvánvalóan 16 évesen már nem seggelünk a gyerek mellett minden nap 1-2 órát.. De még ha a gyerek 16 évesen akkor is a szülőnek, testvérnek, akárkinek TUDNIA KELL időt szakítani legalább hétvégén arra, hogy na hogy ment a tanulás? volt valami nehezebb? kell segítség? van amit nem értesz? Lesz valami nehezebb dolgozat? És ha így nevelik egész életében, meg fogja mondani.

Sőt meg kell dicsérni minden nap, minden tanulással töltött óra után, hogy mennyire szorgalmas, és mennyire ügyes.

Mindettől csak több, jobb, boldogabb, elismertebb, büszkébb, szeretet teljesebb gyermekkort fog megélni, ráadásul hálával fog mind erre az erőfeszítésre gondolni.