Hová vezet a "tégy meg mindent, de te magad érd be minél kevesebbel" elv?

pontosan ahogy mondod. nagyon el tudja cseszni a szülő a gyereke életét ezzel a neveléssel. pláne a mai világban, ahol a törtetőké a zsíros meló, a népszerűség.

minimális önzőséget bele kell nevelni a gyerekbe, hogy ne akarjon állandóan Terézanyut játszani, hanem ameddig a jóízlés és az erkölcs engedi, addig saját magáért küzdjön, aztán jöhetnek a többiek. persze a páromért és a leendő gyermekemért a tűzbe mennék, illetve édesanyámért meg pláne, de rajtuk kívül mással nem jótékonykodok a két szép szeméért.

ha elaprózod magad másokért, akkor sosem jutsz előre, és még ki is fognak használni.

Azért ez ennyire nem egyszerű. Ha a világon mindenki eszerint az elv szerint élne, az azt eredményezné, hogy mindenki mindent megtenne másokért, de mivel neki magának nincsenek nagy elvárásai, viszont mások is mindent megtesznek érte, így bőven többet kap az élettől, mint amennyit vár.

Más kérdés, hogy ez csak egy utópia sajna.

Szerintem is veszedelmes nevelési módszer. Nem szabad. Nehéz dolog megmondani, hol kezdődik az önzés, hol a vége az önfeláldozásnak.

Talán: Tedd meg másnak amit úgy tuddsz megtenni, hogy közben önmagadat ne kelljen megtagadnod. PL. Ha van egy almád,é s a másik embernek nincs mit enni. Akkor add oda az alma felét. Ez jelképes. Tehát ne hozd magad rosszabb helyzetbe, mint amilyenné a másik ember helyzetét teszed.

Így lettem nevelve,első pár kapcsolatomban eszerint is működtem,ki is használták,utolsó expasi anyagilag is.

Nagyon össze kellett szedni magam hogy lépjek,kidobjam (irogattam is is ki sok kérdést akkoriban,kellett az itteni lecseszés is hogy ne legyek hülye).

Most már sokat változtam,próbálom tartani az egyensúlyt.

Én tuti nem igy nevelem majd a gyerekünket.

Némileg hasonló elvben neveltek."Ne mástól várj, érd el magad, amit akarsz, ne legyél nagyigényű".

Nem igazán értek egyet ezzel az elvvel.

Egyrészt szerintem igen is tanulja meg az ember, hogyan lehet kérni, elérni azt, hogy mások szívesen adjanak és segítsenek nekünk.Én ezt nem tanultam meg sajnos, a rossz nevelési elv és a sok visszautasítás, csalódás miatt.Most pedig magamra maradtam a problémáimmal és nem tudom, hogy kéne elérni, hogy legyenek külső segítőim.Én alányomat máshogy neveltem, ő nem szégyenlős ilyen értelemben és általában gond nélkül el is éri másoknál, amit akar.Az persze egyértelmű, hogy a segítőkészséget illik viszonozni, tehát adjunk mi is a másiknak, amennyiit jónak látunk, amennyire megengedhetjük magunknak.

Ne legyenek nagyok az igényei...Nos, az való igaz, hogy az igényekért tenni is kell valamit.Ha az ember törekvő, nagy eséllyel elérheti, amiket akar.Az igény egyfajta hajtóerővé is válhat.De akit szolgalelkűségre neveltek, nem igen fogja elérni nagyszabású céljait,mert eltapossák út közben.