Akinek 35 éves koráig nem lett gyereke már nem is lesz? Milyen lesz így az életem csak kettesben a férjemmel hosszutávon?

"Milyen lesz így az életem csak kettesben a férjemmel hosszutávon?"

Olyan, mint eddig. Ne felejtsd el: a párod választod életed végéig társadnak, nem a gyereked!

hát (és ezt most nem bántásból írom) itt valójában nem a te 35 éveddel van a baj, hanem a férjed hatvanegynéhány évével. elképzelhető, h tényleg nem elég életerősek már a spermái ahhoz, h megtermékenyítsenek. ha nem lesz gyereked, az inkább az ő kora miatt van bnem pedig a tiéd miatt. így is lehettek boldogok, de azért néhány dolgot gondolj végig: a férjed jó eséllyel 10-15-20 év múlva meghal. valószínűleg jóval előbb, mint te. Akkor egyedül maradsz, 45-50-55 évesen, társ, gyerek nélkül. Ha el tudod viselni ezt a gondolatot, akkor nincs nagy baj, ha kínzó belegondolni, akkor gondold át, h jó-e így.

amúgy a te korod nem akadály. nálam 36 évesen fogant meg a baba úgy, hogy előtte még soha, egyszer se estem teherbe...

az utolsóval egyetértek

nem az a baj hogy te 35 vagy, (egy kolléganőm nemrég szült 42 évesen) hanem hogy a férjed már nyugdíjaskorú

egy kisgyereket fel is kell nevelni

Kérdés: a férjed is volt kivizsgáláson, nála is minden rendben van? Mert a te koroddal tényleg nincs gond.

Én most 40 éves fejjel fogok szülni(igaz nem az elsőt) és emiatt voltam amnion is, meglepődtem, milyen sok kismama van még 40 fölött is, és volt aki az elsőt várta.

Szerintem ha tényleg nagyon fontos mindkettőtöknek a baba, meg kell beszélni, milyen áldozatot tudtok hozni érdekében, mik a lehetőségeitek(spermadonor, örökbefogadás stb.)

Mert tényleg van olyan, hogy genetikai összeférhetetlenség, és azzal az orvosok sem tudnak mit kezdeni.

Az egyik munkatársam erre a példa. Évekig jártak mindenféle vizsgálatra, még a lombikba is belevágtak, de semmi nem jön össze, mert mind a kettőnél minden rendben van, csak genetikailag összeférhetetlenek, egymástól nem lehet gyermekük. Sok idő telt már el, a házasságuk mélyponton volt, majdnem elváltak, a férj inni kezdett, de most úgy néz ki, kijutottak a gödörből, csak összetartanak.A munkatársam elmondta, hogy az örökbefogadáson gondolkodnak, amiről eddig hallani sem akart egyik sem.

Szóval embertpróbáló dolog ez, kitartás, vigyázzatok egymásra, és remélem, sikerül valamilyen megoldást találnotok!

Szia!

Én 6 hete szültem a kislányomat. Novemberen múltam 37 éves. Első gyermek nálunk és 2 évet vártunk rá, mert nálunk bizony gondok voltak. Előtte a Sote-ra jártunk kivizsgálásokra, mert nem volt rá pénzünk, hogy magánhoz menjünk. Ha gondolod, szívesen segítek hova menj, kit hívj fel.

Mérlegelni kell, hogy mit, milyen áron szeretnétek. Mert szerintem az örökbefogadás nem lenne esélytelen, de ha eleve nem szeretnétek, írtad, hogy a párod nem is akarja, akkor persze nem alternatíva.

Akkor marad a meddőségi kezelés, ami lehet lombik is. Ezt is mérlegelni kell,hogy pénzügyileg,a vele járó macerát vállaljátok-e.

Ha a kettő közül egyiket sem szeretnétek, akkor valóban szembe kell nézni azzal a lehetőséggel, hogy lehetséges, hogy nem lehet gyereketek. Ha pedig ekkor arra jutsz, hogy ez nagyon nagy fájdalom lenne, akkor újra végigpörgetni a lehetőségeket: mégis örökbefogadás? mégis lombik?

Az a legjobb, ha együtt gondolkodtok,hátha könnyebben juttok döntésre.

Na megint a rosszindulat. Szerintem nem mondta a kérdező, hogy a férje hatvánnéhány éves!!! A főnököm 38 évesen ment nyugdíjba, állami alkalmazásból. És ha 60 éves, akkor mi van, miért ne tudna gyereket nemzeni, ugyan már....

Kérdező, sógornőm 38 évesen szülte a kislányát, most 40 éves és most vannak a második babaprojekten, az ő férje is idősebb, már 40 fölött van. Nekik is nehezen jött össze az első és most úgy tűnik a második is, de kitartás. Nem szabad rágörcsölni. Sógornőmnél akkor jött össze a baba, mikor felhagytak a hőmérőzéssel, ovutesztekkel, és mindet a természetre bíztak! :))

Próbáljatok kikapcsolódni, amennyire a pénztárca engedi, egy-egy hosszú hétvége valahol kettesben, ahol csak egymásra figyelhettek stb

Kívánom, hogy sikerüljön!