Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Aki PCO-s az nem félt gyermeke...

Aki PCO-s az nem félt gyermeket vállalni?

Figyelt kérdés

Nálam 11 évesen derült ki, hogy pcos-m van inzulinrezisztenciával. Nem voltam/vagyok kövér, sose voltak aknéim, nem hullott a hajam, a menstruációm is óramű pontos, viszont nagyon durván szőrös voltam és persze a kis ciszták is ott vannak a petefészkeimben. Az arcomtól kezdve a lábujjamig epiláltam magam, mert göndör szőr borította még a mellkasom, hasam, hátam, fenekem is. Ezt lézeres epilálással teljesen eltüntették, ma már borotválni sem kell sehol, mert nincs szőröm. Viszont a probléma okozója nem múlt el ugye.

Amitől egyre jobban félek, hogy mi lesz, ha gyerekem lesz? Anya is pcos, de neki csak a lába volt kicsit szőrösebb, a többi testrészén alig van még pihe is. Ennek ellenére engem már elöntött a szőr 10-14 éves koromra, szóval súlyosabban örököltem a betegséget.

Az endokrinológus is mutatott képeket, ahol az anyának enyhe pcos-a volt és mind a 3 lánya eszméletlen brutálisan szőrős lett. Nem volt látható a bőrük a szőr miatt, még most is élénken emlékszek, annyira borzasztó volt.

Ennek ellenére, hogy öröklődik minden pcos nő harcol a gyerekért, és én is szeretnék. De nem tudok nyugodtan belevágni a tervezésbe, mert hogy fogok a gyerekem szemébe nézni, hogyha súlyosabban örökli a betegséget és szenvedni fog miatta egész életében? Itt főleg a lánygyermektől félek, ahogy anya is félt attól, hogy lány leszek és be is igazolódott a félelme, főleg a szőr miatt, egy fiúnál nem lett volna akkora gond ez a külső tünet.

Másnak még nem fordult meg a fejében ilyen? Vagy ha valaki pcos és van már kiskamasz/kamasz gyereke az mennyire örökölte? Sajnos itt a gyakorin is olvastam lányokat, hogy együtt szenvednek az anyjukkal a tünetek miatt.


2013. febr. 6. 14:17
 1/7 anonim ***** válasza:
Én pcos vagyok, szőrösödésem nem volt, de én akkor is vállaltam volna, ha kiskorától kezdve ir-esen etetd nem lesz gond.
2013. febr. 6. 14:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/7 A kérdező kommentje:

Engem kiskoromtól kezdve próbáltak egészségesen etetni, mert a női családtagok mind egészségügyi dolgozók és erre nagy hangsúlyt fektettek, sose halmoztak el édességgel, csak hétvégente mamánál volt 1-2 csoki vagy süti. Metformint(adimet) is szedtem 11 éves koromtól 15-ig. Aztán 18-tól megint kaptam, mert nagyon sokat romlott az állapotom. (a metformin alatt is sokat romlott sajnos, nem csak a szünet alatt)

Biztos, hogy van benne valami, ha pl. kisbaba kora óta így etetném, de szerintem a betegség akkor is előjön, mivel genetikai.

2013. febr. 6. 14:27
 3/7 anonim ***** válasza:
De a diétát rendesen tartod? Ha végig a megfelelően eszik nem valószínű, hogy előjön.
2013. febr. 6. 14:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/7 anonim ***** válasza:

http://www.youtube.com/watch?v=s1ViG_4TVbQ


Ahogy az orvos is mondja, helyes étrend, mozgás, gyógyszer.. és a tünetek is visszaszoríthatók.


Én nem félek gyereket vállalni, vigyázni fogk rá minden tudásommal és erőmmel. Évek óta tartom sikeresen a diétát, a hajhullásom megállt, a bőröm szép, szerintem valahol a 3 dologban nálad hiba lehet. ÉRdemes lenne konzultálni valakivel (nem csak családtaggal).


www.mensmentis.hu

2013. febr. 6. 14:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/7 A kérdező kommentje:

10 éves korom óta járok 2-3-4 havonta endokrinológushoz, eleinte többhöz, mert anno még fogalmuk sem volt róla nagyon, hogy mi a bajom, az IR-re adták eleve a metet, annyit tudtak. Mozogni mindig mozogtam, mert sportoltam versenyszerűen, ma már csak kondizok heti 4-5 alkalomkor.

Igen igaz lehet, hogy nálam valami nem stimmel. Az igazi IR diétát sajnos csak 18 éves koromtól csinálom (most 20 vagyok), előtte senki sem beszélt róla, hogy ilyen is kell. Sajnálom is, mert lehet, hogy ez miatt romlott annyit az állapotom.

Én is szeretnék gyereket és biztos, hogy mindent megtennék az egészségéért, többet, mint értem tudtak tenni anyáék, de a félsz így is meg van sajnos, ezért írtam ki a kérdést, hogy megtudjam ki hogy áll ehhez a dologhoz és hátha erőt tudok belőle meríteni. :)

2013. febr. 6. 14:46
 6/7 frászkarikaborsó ***** válasza:

Én nem féltem, és nem is félek, mert annak ellenére hogy PCOS vagyok rajtam csak enyhén figyelhetők meg a tünetek, kivéve a hajhullást, de ezzel együtt tudok élni, és bár sajnálom hogy soha nem lesz nagy sörényem, mégsem keseríti meg az életemet a kevés hajam. Bízom benne hogy ha lányom lesz és örökli ezt, akkor ő is elfogadja majd magát így, ugyanúgy megtalálja a párját mint én, és ha lesznek is az életében rossz időszakok, az nem a pcos tünetei miatt lesz hanem csak úgy mint bárki másnak.


És egyébként másfelől meg bízom abban is hogy az ő generációjuk már jobban fogja tudni kezelni ezeket a problémákat, ahogy régen nem volt lézeres szőrtelenítés és most van, hát 20 év múlva simán feltalálhatnak valamit amivel még kevésbé lesz probléma a probléma.

2013. febr. 6. 14:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/7 A kérdező kommentje:

frászkarikaborsó! Ebben teljesen igazad van. Amikor anyát vitte mama lányként az orvoshoz, akkor értetlenül álltak az eset előtt, annyi volt a kezelés, hogy borotva, gyanta. Semmi más. Én 2002-ban voltam 10 éves, de még akkor sem sikerült érdemleges kezelést kapnom, sőt egyszer ki nem ejtette senki a száján azt, hogy pcos. Ez csak évekkel később történt meg, addig mindenhonnan elküldtek, még elnézést is kértek az orvosok, hogy nem tudnak segíteni.

Tényleg nagyobb esély van arra, hogy a gyerekeink már jobb kezelést kapjanak.

Köszönöm a válaszokat!

2013. febr. 6. 15:03

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!