Szerintetek fel lehet dolgozni a gyermekkori sérelmeket?

3as vagyok.

Engem vertek, de nagyon. Fapapucs, szíj stb.. anyám elment, hónapokra eltűnt, apám néha elvitt magával és bezárt a pincébe vagy megvert vagy betett a kádba fürdeni 2 évesen és én másnap reggelig az ablakban álltam a házban egyedül és csak vártam hogy valaki jöjjön értem. Apám szüleinek meséltem róla, de persze gondolom babanyelven. Látták hogy gond van, mert apám ivott rendszeresen, de szerintem úgy voltak vele, hogy csak nem lesz semmi baj.. vagy nem is tudom, ezt sosem tudom már meg. Aztán elkezdődött az ovi.. nagymamám vitt. Minden éjjel véresre téptem a számat, lelkileg összeomlottam. Akkor mondták azt a nagyszüleim, hogy na állj. Nincs gyerek, max csak látogatni. Na utána annyira nem is voltam ám fontos. Csak aztán nagyszülő meghalt. Így felbukkannak a szülők. Anyám magához vett, de csak addig amíg férjhez ment, mert utána közölte, hogy kb addig fértem az életébe. Akkor vissza másik nagyszülőhöz házalni. Mindez arra volt "jó", hogy oltári bizalmatlan legyek az emberekkel. A kapcsolataimban is nagy szerepe volt, hiszen szeretni akartam és ragaszkodni és talán mindig jobbra törekedtem mint ami volt és semmi sem tudott elég boldoggá tenni mert még mindig jobbat akartam. A munkámban sikeres lettem, barátaim már 10-20 éve mondhatni ugyanazok. Átvészeltem. De talán utólag azt mondom, hogy elkelt volna a segítség. Mostanában már csak azért nem rágom magam ezen, mert lett egy csodálatos társam, a férjem, akiben megtaláltam mindazt amit valaha is kerestem. Együtt tesszük jobbá egymás életét és egymást is azáltal hogy vagyunk. Zárkózott voltam, akit megszerettem annak megnyíltam, de sokan nem értették, hogy miért van körülöttem fal. Ugyanakkor ezek olyan dolgok, amiket egy második találkozás alkalmával nem fed fel az ember.. sőt.. még talán hónapok múlva sem.

Utolsó!

A történetünk nem egyező, de ahogyan feldolgoztuk és átvészeltük, az igen.

Sok olyan dolgot mondtál ki, amit talán nem tudtam volna soha így megfogalmazni.

A saját viselkedésemet magyaráztad meg, megértettem saját magam, köszönöm!

Utolsó:

Ha egy kicsit is segített, akkor nagyon szívesen! :)

Bár ne kellett volna ezeket túlélni és átvészelni.

Remélem többet nem kell rajta agyalnunk és elzárhatjuk ezeket jó mélyen magunkban úgy hogy még mi se találjuk meg!

Sok sikert!