Nagyobb gyermekeitek emlékezetesebb "aranyköpéseit" megosztanátok velünk?

Kicsi koromban nem tudtam kimondani az ő betűt.

Egyszer nagymamáméknál ebédeltünk és én a levesembe kértem egy kis erős paprikát. Mindenki így ette, hát gondoltam én is kérek. Nagymamám megkérdezte hogy jó-e kislányom? Mire én rávágtam, hogy Erós de jó. :)

Ez azóta is szállóigévé vált nálunk, ha valamit erősen eszünk.

Négy éves kislányom szokta mondani: Ha én anyuka leszek mindent meg engedek a gyerekemnek.

Vagy: Mindjárt, most dolgom van.

Az én fiam még nem beszél, így csak sajátot tudok :)

Apukámnak új munkahelye lett, elvitt bemutatni minket is, az egész családot. Én olyan 3 éves lehettem. Elkezdtem nyafogni, hogy szomjas vagyok, a főnök megkérdezte, hogy mit kérek inni, erre én rávágtam: sört, bort, pálinkát :D

Velem is kicsikoromban volt ez:apával voltam itthon ő az egyik szobában,én a másikban és egy idő után feltűnt apának,hogy milyen nagy a csend...erre megkérdezi:

-Mit csinálsz?

-én:rajzolok

(Gondolta apa :jól van akkor...:))

Igen ám,de mire átjött az egész falat beterítette a művem;)

6éves unokahugommal sétáltunk, mikor valamire azt mondtam,hogy FANTASZTIKUS!

Hát ő hazáig kiabálta,hogy FAszTASZTIKUS!!!

:)

Ezek az én aranyköpéseim kisebb koromból:

Mentünk a mamáékhoz lángosozni, és anya megfokhagymázta az övét. Amikor meg mentünk haza (busszal), még a buszmegállóban mondta, hogy vegyem én a jegyet, mert neki büdös a szája. Na, én megvettem a jegyet. Legközelebb, amikor mentünk ki a mamáékhoz látogatóba, és indultunk haza, anya a buszmegállóban azt mondta, hogy megint vegyem én a jegyet, a múltkor is olyan ügyes voltam. Erre én jó hangosan: Miért, megint büdös a szád? /Mondanom sem kell, hogy a megálló tele volt :) /

Másik: Legelől ültünk a buszon, amikor felszállt egy bácsi, és pont előttem állt meg. Nagy fülei voltak, én meg is jegyeztem: "Nézd anya, ennek a bácsinak milyen nagy füle van!" Még a hátsó ajtónál is röhögtek :)

Mesterien értettem ahhor, hogy kell beégetni az embereket! :)

Ez én voltam.

Volt anyukám barátnőjének egy fia, akihez sokszor átnéztünk. Gergőnek hívták. Kicsi voltam még, és az ő betűt sehogyan sem tudtam kimondani. Mindig azt mondtam, megyünk Gergóhöz. Anyukám mindig kijavított. Lassan mondta, hogyan kell mondani:

"Nem Gergó, hanem Geeergőőő."

Mivel már megszokta, hogy ez nekem sehogyan sem megy, egyszer ő is azt mondta, hogy megyünk Gergóhöz. Erre én kijavítottam:

"Anya! Nem Gergó, hanem Geeergóóó."

XD Azóta is emlegeti.