Nagyobb gyermekeitek emlékezetesebb "aranyköpéseit" megosztanátok velünk?

Az unokatestvérem imádta a puncsos fagyit. Ha jött a fagyis, mindig kapott ő és a két testvére.

Csakhogy nem tudta kimondani a puncsot, így a jelenet így hangzott el kb egy éven keresztül mindig a fagyisautó és sofőre előtt:

-Ketrin, Te milyet kérsz?

-Én puncisat:)

Mivel falu, a fagyis hamar megtanulta:)

5Keresztfiam rettenetesen pösze volt, így már 5 évesen hordták logopédushoz.

2 emlékezetes párbeszéd közte és a logopédus között:

- Mond szépen, mit mond a malac: "uuuuuiiii-uuuuiiii"

- Nem, löp-löp.

- Hogy csinál a kígyó? "sssszzzz"

- Itt kioktatta a logopédust, hogy a kígyó a nyelvét nyújtogatja, és aközben pedig lehetetlen sziszegni.

Kislányom 20 hónapos. Megállt az előszoba közepén a motorján ülve, és közölte:

- Lemenyek! (lemegyek)

Én:- Hova mész?

- Bobba. (boltba)

- Mit veszel?

- Papitt. (papirt)

lassan én is irkálhatom, az az érzésem...

Egyik tesóm a számára értelmetlen szavak helyett számára valamit jelentőket használt. Pl.:

majonéz helyett MajomNéz

kombájn(komba) helyett Gomba

hokedli helyett Nokedli...:-)

A másik tesómnak meg volt akkora szókincse,hogy az ember szája tátva maradt, hogy honnan ismer ez a gyerek ilyen kifejezéseket. Pl:

"Fürdés után mindi olyan selymes a testem..."

"Dani szerint megközelíthetetlen vagyok. Pedig nem is. Csak ő fél odajönni hozzám."

:-)

Barátnőm lánya 3 éves...aminap náluk voltam,amikor mesélte,hogy reggel netezet(mmint ő nem a lánya),mire odamegy hozzá a kicsi és beszól:

" Anya én jó pasikkal akarok randizni" XD

Mondanom sem kell,hogy lefordultam a székről amikor mesélte:DBezzeg apuka már nem volt ilyen vidám,rögtön kijött rajta az atyai féltékenység :D

Lányom 3 évesen a ty betűt nem akarta kimondani.Volt ott kuta meg Pitu és túk.Minden nap mondtam neki, hogy nem túk, hanem tyúk.Mondtam, hogy tudom, hogy ki tudja mondani:

- Mond már, hogy tyúk, légyszi.

- Pipi.

Unokaöcsém pici volt.Felkelt reggel és hallotta, hogy a kakas kukorékolt:

- Mama, a pihi dudál!