A férjem szinte mindenért rászól a gyerekre úgy kezeli mint egy csecsemőt! Mit csináljak? Félek hogy rossz hatással van a gyerekre!
3éves a kislányunk,és a párom szinte olyan dolgokat vár el tőle mint egy felnőttől!:( Azt akarja hogy mindent elsőre megértsen.
Rászól olyan dolgokért ami tök normális egy gyereknél,pld ne ugráljon az ágyon,ne másszon a székre,ne dobálja a párnát,ne pocsoljon a fürdőben mikor fürdik,ne kutakodjon/rámoljon a szekrényben stb.....persze itt nem kifejezetten rosszalkodásra kell gondolni!
Ezenkívül állandóan a nyomában van,nem hagy neki teret. Ha a gyerek 2m-nél távolabb van tőle már kiabál utána(park,játszótér). Olyanokban próbálja gátolni pld a játszótéren amit már egy 1,5éves is megcsinál. Rászól hogy ő ahhoz még kicsi,leesik.
Jaj mert mi lesz ha le/elesik,meg vérzik meg hasonlók. Hozzáteszem komoly baj szerencsére még soha nem volt,mert én is vigyázok rá normális keretek között,de hát a gyerek az gyerek és lehetnek kisebb balesetek! Pár napja egy pici véraláfutás volt a lányunk combján és ő úgy jajveszékelt mint ha műteni kéne a gyereket,engem csesztetett hogy nem tudok rá vigyázni!:(((
Bocs, hogy ezt mondom, de a férjednek inkább egy kutya való, mint egy gyerek. :))
Hogy mit csinálj? Két dolgot tehetsz. Vagy megpróbálod meggyőzni, hogy halvány gőze nincs a gyerekekről, és hogy több kárt okoz neki mentálisan, mint hasznot, vagy pedig megpróbálod távol tartani a gyerektől. Vagyis megpróbálsz inkább te többet lenni a gyerekkel, illetve a férjedet lekötni, ha amúgy a gyereket abajgatná.
Mást nem nagyon tehetsz.
Próbálj meg vele beszélni. Értesd meg vele, hogy nem tudja és nem is kell mindentől megvédeni. Mi lesz, ha oviba kerül? Beül vele egész nap?
Elhiszem, hogy idegesítő, de aranyos lehet, hogy ennyire aggódik:-)
Nem haragszom,mert igazad van!:)))
Számomra meg inkább idegesítő mint aranyos,bár kívülről én is annak tartanám.:)
Amúgy jó apa,és imádják egymást a gyerekkel csak ez a túlzott féltés.....:(
Azt hittem, hogy csak nálunk ilyen a helyzet.
Az én férjem is ilyen. :(
Szerinte én nem vagyok elég következetes, mindent megengedek a gyereknek...
Ha együtt vannak, a lányom 5 perc után nyíg, mert valamit már megint nem engedett az apja. Totál olyan, mintha direkt idegesíteni akarná a gyereket. Néha úgy beszél vele, mintha már 12 éves lenne, vagy mintha semmi köze nem lenne a lányunkhoz.
Tegnap is felkapta valamin a vizet, aztán fogta magát és elment itthonról.
Kértem, hogy foglalkozzon kicsit többet a lányunkkal, "barátkozzanak" egymással, mert áprilisban ha születik a kistesó, én nem fogok tudni 2 felé szakadni.
Hát, ennyit a nagy segítségről! :(
Különben meg imádják egymást, de ha huzamosabb időt töltenek együtt, egymás agyára mennek. :)
Nem szoktuk egymás nevelési elveit felülbírálni,de leginkább én vagyok többet a gyerekkel! Itt nem nagy dolgokra kell gondolni,mert szerintem ezeket minden gyerek csinálta!:) Én is ő is más is,csak sokszor a felnőttek hajlamosak elfelejteni milyen gyereknek lenni!!!
Ami kiakaszt hogy rászól a gyerekre hogy ne dobja/dobálja a padlóra a párnát! Mintha fél méteres kosz,vagy kaki lenne rajta. Vagy fürdik a gyerek,de kimegy egy csepp víz kádból ő már ki van akadva. Ne ugráljon az ágyon mert beszakad...(?),most komolyan nem 80kg az a gyerek!:)
Mondtam már neki hogy úgy kezel a lányunkat mint egy kiskutyát,csak póráz kéne neki! Nem hagy neki "rendes" gyereknek lenni!:(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!