Szoktatok segíteni másokon? Hogyan?

Hozzám még sose csöngetett be senki. És nem is vagyok benne biztos, hogy adnék. Hiszen nem látok bele az életébe, fogalmam sincs, hogy tényleg jó helyre kerül-e az, amit adok. Viszont a védőnőnek már adtam használaton kívüli cuccokat, pl. kengurunkat, hordozót (nekünk 3 is volt), meg régi babakocsit, amit eladni már nem tudtam volna, mert állapotra nem volt már szép, de használni még lehetett, és kidobni nem lett volna szívem. Meg a vöröskeresztnek adtam oda sok kinőtt babaruhát, textilpelenkákat, terhes nadrágokat, mivel én csak kb. 7-8 év múlva tervezek másik babát, az se biztos, hogy akkor lesz egyáltalán, ezért nem gyűjtöm a felesleges holmit.

Ismerősöm pl. Hoxán talált rá egy fiatal anyukára, aki nagyon rossz körülmények között él, vagyis oké, nem putriban laknak, csak hát nincs sok pénzük, nem sok mindent engedhetnek meg maguknak, és elkérte a címét és küldött neki ruhákat. Mondjuk én postán nem adtam még fel semmit, elég húzós lenne a postaköltség és pénzem nekem sincs sajnos szinte semmire :(

NEM!! Mindig a nyakamra járnának, egyre szemtelenebbek. Amim felesleges van, beadom a védőnőnek, ő tuja hol van a legjobb helye.

Adtam már aluljáróban koldus anya gyerekének péksütit, kivette a kezéből és megette. Azt hittem felrúgom, de komolyan!!

Szia!

Én is ruhagyüjtőkbe teszem a fölös ruhákat, cuccokat. Egyszer adtam egy ilyen csengetős cigányasszonynak két szatyor ruhát (épp összekészítve kontténerre készen). Az utca közepéig ment vele, kiszórta mindkettőt, kivett párat és a többit otthagyta. Mikor észrevettem kikullogtam összeszedni, elvittem a gyüjtőbe. Rémesen bosszantó mikor ennyire szarba se nézik az ember segítő szándékát! SOHA többé nem adok ilyeneknek semmit!

Felénk az a baj, hogy olyan cigányok laknak, akiknek, ha egyszer segítesz sosem hagynak békén. Ráadásul ha akkor meg is köszönik következő alkalommal akár le is köp az útcán.

Én összegyűjtöm a ruhákat, stb., egy ismerősöm olyan helyen dolgozik, ahol beteg gyerekek vannak és oda küldöm el.

Én egyszer nagyon megjártam a segítéssel, bár ez nem anyagi vagy ilyesmi volt: azt hittem, hogy egy öreg jól be van rúgva azért esett el, nem segítettem neki, mert féltem, hogy belém köt vagy ilyenek. Utána a zebráról visszanéztem és egy pasas segített neki, szegény öreg nem ittas volt, hanem összeesett. a pofámról lesült a bőr. Akkor megfogadtam, hogy mindenkinek segítek. Másnap láttam, hogy bottal megy le egy néni az aluljáróba. Kérdeztem, hogy segíthetek-e. Rámnézett és azt mondta" inkább egy cigit adjon vagy pénzt". Tehát egy olyannak akartam segíteni, aki nem érdmelte meg és egy olyannak nem segítettem, aki megérdemelte volna.Persze azóta is segítek, ha úgy van, még így terhesen is, de azért ez a két sztori megmaradt bennem.