Miért akarja a párom, hogy sokat legyen nálunk a gyereke, ha sosem foglalkozik vele egy kicsit sem?

Van az a szokásos, két hetente dolog, plusz amikor az ex lepasszolja (persze pár órával előtte szól, hogy ő már magának betervezett más programot és nem ér rá). Teljesen mindegy, hogy milyen programunk van, mikor és hol, vagy ha 2 napon át dolgoztunk és nem aludtunk egy fél órát sem, akkor is a párom már egyből pattan ha az ex szól. Amikor meg itt a gyerek (10 éves) akkor meg nem foglalkozik vele. Én adok neki kaját, innivalót, velem jön át a boltba, én játszok vele, én tanulok vele, én szárítom meg a haját, én csinálok mindent, kivéve amikor a szomszéd "besegít". A párom meg mindent mindenképp elkerül. Kimegy az udvarra dohányozni, vagy valami "hű de fontos" dolognak nekiáll (5 éve a pincébe porosodó akármit pont akkor kell lefestenie, stb.) Nekiáll mosogatni, amúgy meg soha, vagy akármit kitalál, csak hogy ne legyen a gyerek közelében. Ha tőle kér valamit a kislány, egyből áthárítja rám vagy a szomszédra (aki mellesleg a párom régi haverja). Viszont, ha este 8-kor szólok, hogy nem kéne már hazavinni a kislányt, akkor még nagyon korán van, meg olyan jó hogy itt van, stb a válasz. Még mielőtt azt mondanátok, hogy miért nem beszélem meg a dolgot a párommal, gyorsan leírom, hogy már többször próbáltam, de szerinte ezt csak én találom ki és nem így van.

Igazából akkor terhes nekem ez az egész, ha dolgoznom kell itthon (számítógépnél, nem a házimunkára gondolok), vagy lenne nekem is programom a barátnőimmel, de nem mehetek el, mert itthon kell maradnom, vagy amikor épp jutna időm aludni pár órát, mert mondjuk előtte éjszakás voltam.

És amikor a gyerek szó szerint rám tapad, nem küldhetem el a fenébe, hogy nekem más dolgom van.