Mit mondjak, mit tegyek (nem gyereknevelős témakör)? Bővebben lent, hosszú.

Nem épp gyerek témakör, de mindig itt "lógok", így talán egy kis erőt meríthetek a válaszokból.

Szóval, az a baj, hogy tegnap anyukám közölte, hogy a hátán lévő elváltozás daganat, amit meg kell műttetnie. Először csak azt mondták neki, hogy szemölcs lesz (kb. 1 hónapja, de nem hagyta nyugodni a dolog, most nagyobb lett és barna, így elment egy másik dokihoz). Ezzel csak az a baj, hogy az ő apukája bőrrákban halt meg, 2 év alatt elvitte, neki is így kezdődött, hogy egy szemölcs lett a feje tetején, amit megműtöttek, de mégsem volt jobb a helyzet, sőt a végén már borzasztó volt, megtámadta a koponyacsontot, az agyát, de ezt most itt nem részletezném.

Nem élünk együtt, nekem családom van (a 3 éves fiamat imádja), és nem is felhőtlen a viszonyunk. Tegnap nem tudtam neki mit mondani, csak hogy nem lesz baj, meg hát a szokásos sablon szöveget. Erre azt mondta, hogy persze, mindenki ezt mondja, de hát nagyapával is így volt, őt is műtögették, aztán mégsem tudták megmenteni. Most borúsan lát mindent (persze meg is értem), de nem tudok neki mit mondani. Hiába voltam még gyerek, mikor nagyapám meghalt, mai napig mindenre emlékszem, ami akkor vele történt. Hospice-ban volt már a végén elhelyezve, engem akart látni, be is mentem hozzá, de már nem ismert meg, meg már szinte senkit.

Nem lakunk közel egymáshoz, így nem is tudok menni most hozzá. De nem is igazán tudom, hogy mit kellene, illene mondani, vagy hogy tartsam benne a lelket, hogy harcoljon. Most ez a mindenszentek sincs jó hatással a dologra. 53 éves, tehát még azért nem kéne feladnia, van 3 unokája, akik szeretik. De hát ezeket hiába mondjuk, most nem érdekli, azt mondja, hogy neki semmi sem sikerül, nincs munkája, nincs pénze, albérletben él, nincs barátja (tavaly halt meg a barátja, nagy szerelme, a mostani meg külföldön van, de nem is igazán szereti, csak hiánypótlónak van vele). Testvéremmel nagyon rossz a viszonyuk, mondom velem sem épp az az ideális anya-lánya kapcsolat van, de hát mégiscsak az anyám, és szeretem.

Anno már volt öngyilkossági kísérlete (vagyis inkább csak figyelemfelkeltés volt, gyógyszerre ivott), mikor elhagyta a 2. férje.

Nem tudom tényleg, hogy mit csináljak. Sajnos most tényleg nem tudok menni hozzá, anyagilag sem állunk úgy, hogy utazni tudjak, meg hát a fiam is fertőző beteg, párom meg dolgozik.