Fogadnátok örökbe roma gyereket?

Sziasztok! Mindenkinek, aki „nem rasszista”, és érdekli az emberi lélek, kifejezetten pedig az örökbe fogadott, vagy akár a patchwork családban élő gyerekekek lelkivilága, azoknak ajánlom, hogy olvassák el Joyce Pavao Az örökbefogadás háromszöge c. könyvét. Megtörtént eseteken keresztül mutatja be a témát, nagyon érdekes.

Egyszerű válasz nincs ugyan a kérdésedre, fontos az, hogy az örökbefogadott gyerek ismeri-e a vér szerinti szüleit, fel tudta-e dolgozni, hogy honnan jött, a szülei segítették ebben, vagy esetleg (akár félmondatokból) azt hallotta otthon, hogy a vér szerinti szülei, a csoport, ahonnan ő származik (jelen esetben a romák) negatívnak van-e beállítva a szemében. Ez utóbbit nyilván nehezíti a társadalom ellenszenve a romákkal szemben, amit bárhol érzékelhet.

A lényeg, hogy egy cigány örökbefogadottnak fel kell dolgoznia azt, hogy a szülei „eldobták”, plusz abban nő fel, hogy egyértelműen látszik rajta, hogy ő nem az örökbe fogadó szüleinek a gyereke, plusz azzal az etnikai csoporttal szemben, melyből származik, durva előítéletek vannak.

A fent ajánlott könyvben azt írja a szerző (aki maga is örökbefogadottként nőtt fel, majd az örökbefogadottak problémáival foglalkozó pszichológus lett), hogy az örökbefogadottak, sokszor olyan viselkedésmintákat követnek, amilyeneket a származási csoportjuknak tulajdonítanak (jogosan vagy alaptalanul), vagy a másik lehetőség, hogy mondjuk szociális munkásként segíteni próbálnak ezen a csoporton. Még azokkal is így van, akik nem más etnikumból származnak, hanem „csak” azzal a tudattal nőnek fel, hogy a vér szerinti szüleik alacsony társadalmi rétegből származtak.

Szerintem elég nagy gond az, hogy az örökbefogadó szülők, legyenek bármennyire tisztességesek és jó szándékúak, félnek kérdezni, igyekeznek úgy élni, mintha vér szerinti gyerekük lenne, pedig ezek a gyerekek számos olyan problémával szembesülnek, rengeteg olyan kérdés munkál bennük, amelynek megoldása/megválaszolása nagyon fontos lenne. És ehhez segítséget tudnak nyújtani az örökbe fogadó szülők csoportjai, a szakemberek, akik évtizedet óta ezekkel a témákkal foglalkoznak… de akár egy könyv is, amelyben a saját problémáikra ismerhetnek, és láthatják, hogy van megoldás.

Hogy ennyi duma után a konkrét kérdésre válaszoljak, én ismerek ellenpéldát arra, amit felvettél, és jó lenne, ha kiirtanánk az emberekből azt a gondolatot, hogy valaki „genetikailag predesztinált a lopásra”, és jó lenne, ha legalább az örökbe fogadó szülők nem merülnének egy ilyen gondolatba, mert szörnyű lehet úgy felnőni, hogy a szüleid folyton attól tartanak, hogy „kiüt a véred”, amit hiába nem mondanak ki, akkor is érzi a gyerek. (Tudom, nem azt írtad, hogy az említett fiatal szülei így éreztek volna, csak azért írom, mert olvastam itt is már ilyen sztorit. Meg hogy visszadták a gyereket emiatt… ahelyett, hogy megoldást keretek volna, hogy felkészültek volna előre a nehézségekre.)