én is úgy fogom majd nevelni a gyerekeimet, mint az anyám? Szulok, ti úgy nevelitek?

Engem nem vertek rendszeresen,de volt rá példa,hogy akkorát kaptam,hogy beestem a lépcső alá. Olyan is volt,hogy télen kivágott anyám a kertbe és rugdosott a kapuig. Egy pulcsiban és egy papucsban voltam,bokáig ért a hó,de elindultam így,ahogy voltam a mamámhoz. 17 évesen meguntam ezt az állandó terrort (minden házimunkát velem végeztetett el,mindenért én voltam a hibás,folytonosan sértegetett,a férjével együtt),fogtam a cuccom és elmentem a mamámhoz. Amikor hazamentem a maradék holmimért (mamámék a ház előtt vártak a kocsiban),még akkor is az volt anyámnak a "búcsú",hogy elkezdte tépni a hajam és üvöltötte,hogy egy undorító ember vagyok. (azt azért hozzátenném,hogy sosem voltam rossz tanuló,hetente egyszer 2 órára TALÁN el tudtam magam könyörögni otthonról,szóval semmi rosszat nem csináltam). Már előbb is leléptem volna,de ott volt a kisöcsém,akit baromi nehéz szívvel hagytam ott és bűntudatom van a mai napig,hogy én "ezt tettem vele".7 éves volt akkor. Nemrég született meg a kisfiam. Írtam anyámnak,hogy mi a helyzet. Annyit nem böfögött vissza,hogy gratulálok. Lehet jobb is... Kérdésre válaszolva,hogy én így fogom-e nevelni a sajátom? Szerintem egyértelmű,hogy nem. És ha valaha,egyetlen percre is hasonlítani fog a viselkedésem az övéhez,akkor pofozzanak fel,vagy öntsenek rám egy lavornyi hideg vizet,hogy észbe kapjak. De ettől nem félek. Engem annyira megnyomorított ez a dolog lelkileg,hogy képtelen lennék arra,amiket ő tett. Sokkal jobb anya leszek. Biztos nem tökéletes,de próbálok majd az lenni.