én is úgy fogom majd nevelni a gyerekeimet, mint az anyám? Szulok, ti úgy nevelitek?

Apám mindig ütött. Én voltam a levezető pont.

15 hónapos a lányom, nem ütöttem eddig meg sosem, mert épp feszült voltam vagy valaki felbosszantott.

1× kapott a seggére a lányom. 1 éves volt és 3× mondtam el neki, hogy a sütőtől jöjjön el. Végül odáig jutott a dolog, hogy megfogta a forró sütő üvegét.

Persze üvöltött, de csak pillanatra ért oda, szerencsére nem történt semmi komolyabb.

Viszont olyat sóztam a seggére, miután megnéztem, hogy van-e komolyabb baja, hogy csak na ...

Vannak dolgok, amiket hasznosítok a szüleim neveléséből, de a legtöbbet inkább a férjemmel (fejlesztőpedagógussal) beszélem meg. Az ő szavára ezerszer jobban adok, mint bármelyik szülőjére..

Igen, a 2. hozzászólóval teljes mértékben egyetértek. Irtó nehéz levedleni az otthonról hozott, sok-sok év alatt rögzült mintákat. Nyilván nem lehetetlen, de igenis nagyon kell rá figyelni, mit csinálsz, és észnél kell lenni, hogy meglásd magadban a „jeleket”. Ha már felmerül benned, hogy másképp akarsz cselekedni, az az első lépés, de pl. magamról tudom, hogy mikor először idegrohamot kaptam a gyerekem rendetlensége miatt, hiába szégyelltem el magam, hogy ugyanúgy kiabálok, ahogy nevelőanyám anno, és amit tudom, mennyire utáltam, mégis iszonyú nehéz volt nem felhúzni magam újra és újra. És itt még nem verésről van szó, „csak” kiabálásról…

Ismerek jó fej, inetelligens (nem „züllött”, nem „lecsúszott”) embereket, akik mondták, hogy nem fogják verni a gyereküket, mert őket verték, és tudják, milyen rossz… majd mégis megtették.

Az első hozzászólónak: ebben is igaza van a 2. hozzászólónak, egy egyéves gyereket nem nevelhetsz ilyen eszközökkel, felesleges kínzás a seggére verni. Olyan körülményeket kell biztosítani, hogy ne történhessen vele olyasmi, amit nem akarsz. Az ilyen balesetekre mondja egy ismerősöm, hogy szerencsés, hogy megtörtént, mivel ezt meg fogja jegyezni, de nem lett tőle nagyobb baja.

Még annyit a kérdezővel kapcsolatban, hogy a „jó nevelés” elég relatív, mert én bizony söröztem már és időnként rá is gyújtottam 16 évesen, de nem voltam „tini…”, ahogy írtad, és a szüleim sosem emeltek rám kezet azért, hogy ne legyek az. Viszont tiszteltem és szerettem őket, amit nem hiszem, hogy tettem volna, ha vernek. Szóval szerintem a „lényegében jó” nevelésbe nem fér bele a verés, semmilyen indokkal – de persze ez csak az én véleményem.

A 3. vagyok még egy szóra:

A gondolatmenetem lényege, hogy ha szerinted igazolható anyád nevelése, találsz „felmentő okot” az agressziójára, akkor sajnos elég sanszos, hogy te is így fogsz viselkedni a gyerekeddel.

Én igyekszem és szeretném, de majd meglátjuk hogy megy :S Néha sajnos agresszor vagyok meg idegbeteg, ezt kéne kikerülnöm és rengeteg energiámat elviszi ennek a tudatos elkerülése és még nem is mindig sikerül sajnos.

Nekem a legmeghatározóbb, hogy anyukám kiabál, ordít velünk, mégse viselkedünk szerinte sose normálisan.

Őt már sajnos nem tudom erről megkérdezni.

Apukám meg állandóan azzal jön, hogy ha nem ugrok a gyerek első nyekkenésére, hogy velünk sose voltak ilyenek. Meg ha nem engedek a hisztijének és ő ordít, akkor én gonosz vagyok és kínzom. Lehet, hogy úgy néz ki, de talán nem lesz olyan életképtelen, mint én, aki nehezen találja a helyét általában... Nagyon sokszor ittam a levét az apukám szerint hiperszuper fantasztikus nevelésüknek.

Mindenki azt mondja, hogy tuti, hogy nem lesz olyan szülő, mint az övé volt. Sajnos ez a legtöbb esetben nem így van, mivel a szocializációnkat és a viselkedésmintánkat legnagyobb részt otthon tanuljuk. Szociológián mi anno úgy tanultuk, hogy az ember viselkedését kb. 70 %-ban határozzák meg a gyermekkori körülmények.

Hiába akar sok ember jó szülő lenni, egyszerűen a gyermekkora miatt nem megy neki. Ezzel nem akarok senkit felmenteni, főleg azokat akik verik a gyereküket, de ez sajnos nem feltétlen -csak- az ő hibájuk.

Nem azért nem vagyok tiniribi, mert annyit kaptam a fejemre (pedig ez lehetne így) hanem mert tudom, mi történhet. Tudom, hogy kihasználhatnak, hogy teherbe eshetek, akármi történhet. Nem azért nem cigizek, mert megölnének érte (anyám már mondta, hogy nem olyan nagy dolog ez, csak iszonyú hülyeség) hanem mert tudom, hogy bele lehet halni, nem mellesleg pedig iszonyú drága.

A te gyereked sem fog elzülleni, ha a józan paraszti eszed átadod neki, és felvilágosítod a dolgok veszélyeiről. Emiatt nem kell aggódnod, csak a legaberráltabbak nem értik ezt meg :) (én legalábbis ezt tapasztalom)