Manapság miért bénáznak ennyit az anyukák a gyerekekkel meg a háztartással?

Szerintem szó sincs bénázó anyákról. Inkább állandóan kritizáló anyákról van szó, akik szerint a másik béna...

Mert mindenki magának tökéletes, de bezzeg a másik hülye, és túlfélti a gyereket, meg túl szigorú vagy épp túl engedékeny. Mert ha egy anya kérdez valamit, vagy kiírja magából a problémáját és kételyeit, akkor rögtön letámadja valaki, és ilyenkor még nagyobb lesz a megfelelési-kényszer.

Én egy dolgot látok bénának, hogy szegény anyukák azt hiszik névtelen kommentelőknek kell megfelelniük. Pedig csak megosztanák a bánatukat (ami régen is volt, most is van), csak most nagyobb teret kapunk, ahol "cseveghetünk". Ennek minden előnye mellett megvan minden hátránya is, pl. az hogy bénának néznek, mert régen minden jobb volt, az anyukák sokkal ügyesebbek voltak, bezzeg ma. Pedig mekkora egy hülyeség ez. Ma is éppúgy vannak ügyes és ügyetlen anyukák. Csak régen nagyobb kuss volt, és nem lehetett mindent kiteregetni.

Régebben voltak hagyományai, amik öröklődtek is. Ma van sok könyv és netes forrás, de csak elenyésző kisebbség hajlandó "előtanulmányokat" folytatni, ha már a saját szüleit inkább elrettentő példának érzi... Kérdés, hogy akarjuk-e, hogy a saját gyermekeink ugyanígy érezzenek? Elég nagy a bőség ilyen témájú könyvekben is, ami eléggé megnehezíti az eligazodást, de ha nem bunkóság a cél, akkor csak az önálló tudakozódás marad, nem?

Legtöbben persze valamiért nagyon jól tudják, miért nem tesznek soha ennyit a gyerekeikért. Aztán a gyerek kapja, ami jut: egy teljesen megilletődött, botcsinálta leányanyát például. Tudom, sértő vagy mi. Akkor is ez van. Sajnos tömegjelenség, és ettől is csak súlyosabb tragédia. A rád eső résznek ura vagy. Találsz megoldást, csak keresni kell, és felfogni azt, amit mások már kiderítettel és valaki leírta. Jobb előre dolgozni ebben, sajnos a hagyományok azért tűntek el, mert a körülményeink is teljesen kifordultak magukból, és a hagyományok nem illettek közéjük. Nem mi tehetünk róla, de a házi feladat akkor is adott. Jó lenne, ha az iskolarendszer nem volna teljesen néma ezzel kapcsolatban, de kínosan kerüli a gyermeknevelés témát, ezért vagy autodidaktaként enged a kényszernek az ember, vagy megvárja a váratlan kényszerek tömegét.

Anyukám a nyár eleji húgom szülése előtt állandóan hangoztatta, hogy ő hazajött a kórházból és egyből a tűzhely mellé állt nokedlit szaggatni. Aztán megszült a húgom, az első hat hétben mire végzett a babával indult a következő szoptatás, már nem hangoztatott ilyeneket anyu. És az igazat megvallva nem is nagyon hisszük el. Később már be lehet osztani a köztes időt, de kezdetben nem.

És anyukáink idejében a házastárs is aktívan segített munka után, az volt neki az első, hogy hazasiessen, és nem a haverok meg a hobbi, ahogy anyukáinknak sem volt barátnőzés és hobbi a picigyerekek mellett, és nem volt elvárás (9 voltam, mikor a húgom született), hogy anyuka egyből újra címlaplány legyen. Ma ugye sok helyen az is elvárás már. Egyszerűbb koszton éltünk gyerekkoromban, hagyományos konyhán, ami nem feltétlenül igényli, hogy a gáz mellé álljunk folyamatosn órákra. Nem kellett messze menni a boltba se, és a szomszéd nénit is be lehetett hívni addig, hogy vigyázzon ránk. Most rábíznád a gyerekedet a szomszéd nénire vagy az újságosra a sarkon, amíg beszaladsz a boltba?

Más világ volt. A mai életnek sokkal több kívánalma van, és sokan ezt hagyják, hogy a nyakukra települjön az elváráshalom.

Hááát...annak a válaszolónak akinek nincs gyereke, de eltervezte, hogy majd elkerít neki egy kis füves részt...

Mi családi házban lakunk. Panelből jöttünk, tehát én is és a gyerekeim is tudjom/tudják mi a különbség.

Mehetnének ki az udvarra (5-4-2 évesek)

Rengeteg játék, kismotor, bicaj, homokozó, csúszda, kisházikó van a fűben (kutya nincs) DE

mindig az van, hogy 5 percenként beszaladgálnak, hogy anya gyere ki velünk játszani, anya szomjas vagyok, anya pisilni kell.

Van, hogy elvannak 30 percig, de az már gyanus :)

A gyereknek, főleg az ilyen kicsiknek még KELL az anya társasága, aztán később 6-7 éveskor körül már bezavarnak az udvarról, hogy anya, majd inkább egyedül játszunk...

Nekem sok segítségem van. A férjem fürdet minden este, de elmosogat, ha látja, hogy nem jutottam el odaáig.

Nálam az első gyerek születés után kitört a takarítási láz, mindennek ragyogni kellett (megfelelési kényszer)

Kaja legyen a férjnek, gyerek ellátva, lakás ragyogjon a feleség tipp-topp.

Persze senki nem várta el ezt tőlem, főleg nem a férjem.

Kb. 6 hónap után olyan szinten kimerültem, hogy alig éltem :(

Utána beosztottam a teendőket, és baromira nem érdekelt már ha ledőlt a vasalatlan halom a háló sarkában. Az volt és most is az a fontos, hogy kieegyensúlyozott anyuka és feleség legyek.

Persze nem "szalad" a ház, mindig rend van, bármikor betoppanhat váratlan vendég, nem égne a fejem, de pl. a vasalós megvár, a függönymosás szintén ráér addig amíg anyukám bevállalja a gyerekeket. Próbálok két naponta főzni, így másnap jut extrákra is időm, mint pl. hajmosás :)

Sz.tem lazára kell fogni és menni fog.

Ja igen, majd kicsapom a gyereket a kertbe egyedül... Mi panelban élünk, de olvastam itt már olyat, hogy a pár percre a kertben hagyott 3(!) éves megette a patkánymérget.

Egyébként én is a tökéletességre törekvéssel hozom összefüggésbe, mert

- szoptasd igény szerint

- egy percre se hagyd sírni

- de ne kösd a hátadra, mert odaszokik

- tanítsad meg első perctől egyedül elaludni

- de nehogy úgy, hogy sírni hagyod

- mindig ragyogjon a lakás

- emellett szánj időt a fejlesztésére

- hogy a napi kétszer két óra sétáról már ne is beszéljünk

- természetesen légy a férjednek is mindig mosolygós, kipihent felesége

- legyél mindig kapható a szexre

- és persze mindezt egyedül vidd véghez, mert nem a nagyszülőknek szülted.

Érdekes egyébként, hogy amikor csak egy gyerekem volt, nálunk is mindig úszott minden, most pedig kettővel (2,5 éves és 6 hónapos) tök jó rendszerünk van, a lakás is tiszta. Talán belejöttem. A FlyLady meg tényleg tök jó, érdemes megismerkedni vele.

4-es, hogy neked mennyire igazad van!

Hozzáteszem, hogy nemcsak a megfelelési kényszer, hanem a túlzott elvárások a férjtől, nagyszülőktől, más családtagoktól. És itt jön az, hogy a családnak meg meg akarunk felelni...

Ugyanazt akartam írni, mint a 19-es: ha korábban baja esett a gyereknek, mindenki legyintett. Most jön a rendőrség, a média, anyuka jól meg van hurcolva, talán az állásából is kirúgják. Nem mintha maga a bűntudat nem lenne elég ugye.

Egyébként a válaszom a kérdésre: nem bénáznak. Hogy miért tűnik úgy, annak több oka lehet:

- manapság divat lett panaszkodni. Ha valakinek jól megy, "jó" gyereke van azt kibeszélik a háta mögött vagy nem is hisznek neki.

- halljuk anyukáinktól, nagymamáinktól hogy "de te már ennyi idősen átaludtad az éjszakát" "de hát ti már rég szobatiszták voltatok" stb. Ehhez képest tényleg bénának tűnhetünk.

- korábban tényleg nem volt egyedül az anyuka egész nap. Természetes volt, hogy aki tud segít. Most amikor a férjem (!!!) elvitte sétálni a lányunkat hétvégén lebaszott a szomszéd, hogy ez milyen dolog.

- most ha egy anyuka a 3 évnél fiatalabb gyerekét a nagyszülőre bízza, akkor ő egy önző dög, minek szült az ilyen....

Szóval igen, mostanában az anyukák próbálnak 1000 embernek megfelelni és ez ugye lehetetlen. Márpedig akinek nem felelnek meg, az nem rest jól kibeszélni az anyukát, ezzel is bizonyítva hogy ő bezzeg mekkora szuperanyu.