Manapság miért bénáznak ennyit az anyukák a gyerekekkel meg a háztartással?

A Párom Mamája is mesélte,hogy az anyukájáékkal voltak szomszédságban,így ha pl.vigyázni kellett a gyerekekre,akkor ott voltak. Anno ekkora házak sem voltak,sok felesleges kacattal,csak a legfontosabbak.A ház sem mindenkinek nagy családi ház volt! Mi pl. egy kis parasztházban lakunk,ami azóta kicsit ki lett bővítve,így a 2 szobás-konyhás viskóból fürdőszoba,közlekedő,két szoba,konyha,spájz lett. És ez még nem a vége. Rengeteg a kacat. Lehet régen az asszonyok kútról hordták a vizet,és kézzel mostak,de nem kellett két szobánál egy konyhánál többet takarítani,nem volt tv,számítógép,ahol eltelt volna az idő,a tyúkokkal keltek és a holddal feküdtek. ... A gyerekeket befogták már kicsinek is.

Anyukám mesélte,hogy neki főznie kellett volna,de Ő inkább az álltokhoz ment ki etetni. Voltak gyerekek mindenhol legalább ketten,de sok helyen 5-6 sőt több gyerek volt (még a szüleimnek is 5-6 testvére volt),nem volt nehéz rábízni a legnagyobbra a kisebbeket,egyikre a takarítást,másikra a főzést... Ez volt régen.

A háztartás vezetésébe és a gyermek nevelésbe bele lehet jönni,sőt,bele is fogsz jönni! Csak idő kell! :-) Nekem sem ment minden egyszerre! Most meg 3 lurkóm van,meg a ház mellett egy kert,benne egy bazi nagy diófával... :-) Hidd el,nem egyik napról a másikra lesz minden a helyén :-)

Ahogyan az első írja :)

Egyedül vagyok vele én is itthon és mindent megcsinálok.

Ráadásul lakásban vagyunk, emeleten, nem annyi, hogy kint a gyerek az udvaron én meg addig kifőzök, stb.

Hosszú...

Az a lényeg: megoldom.

Én inkább a sok panaszkodást nem szeretem.

Talán mert bénák vagyunk?! :D Na jó, ez vicc volt!

Én is azt gondolom, hogy baromi sokat bénázok. Ha ébren a gyerek (11hós), akkor tuti láb alatt van. Képtelen a saját játékaival hosszabb időt eltölteni, sokkal érdekesebb, hogy Anya mit csinál, sokkal jobb Anyának segíteni (pl: lepakolni a még vizes ruhákat a szárítóról, kipakolni a konyhaszekrényt...), vagy egyszerűen csak állni Anya mellett, s rángatni a nadrágjás, nagy méltatlankodással, miközben Anya mosogat(NA). :) Ha meg napközben alszik, akkor lábujjhegyen kell osonkodni a lakásban, nehogy felébredjen (ahogy már írták ezt előttem). Tehát?! Hol az a nagy háztartásvezetés (főzés, vasalás, takarítás)?! Nálunk pont sehol. De én már ott tartok, hogy boldogan tudok ülni a "szarkupac" tetején! :DDD

Persze, ha valakinek van segítsége, akkor biztos egyszerűbb a dolog...

Gyertek FlyLady-zni és nem lesz sz*rkupac! :D

[link]

Szerintem az elsönél a pont.

A nagycsalád hiányzik.

Még anyáink idöszakában is általában közelben ugyan abban a városban maradtak a szüleink ahol a nagyszülök, testvérek éltek, így simán lelehetett passzolni nagymamihoz a gyereket, vagy csak kikapcsolódni kicsit vasárnaponként maminál.

Nekem nagyanyámék a kertszomszédben laktak, mi is oda voltunk lepasszolva, ha unatkoztam kimentem a nagyanyám tyúkjaihoz, vagy a nagy kertben tettem vettem.

Mi 500km-re lakunk a legelsö nagymamitól. Olyan barátaink nincsenek a közelbe akire gyereket lehet hagyni. vagy is a gyerek 24 órát velem van és az apjávalk (habár az dolgozik). 2 lányunk van, az elsönél nem volt gond lakásban laktunk sok idöm volt, egy gyerek. A második születése elött közvetlen költöztünk házba.

Hát egy 2 éves gyerek és egy 3 hónapos gyerek + egy ház kerttel és 5 szobával rengeteg munka. A férjem 18 óra elött nincs itthon, így addig nincs aki vigyázzon a gyerekekre. Hétvégén bevásárlás, és programok a gyerekekkel, hétköznap is nagylányom miatt járunk tornázni, magyar körbe, így nincs szabad idöm.

Hétvégén néha van 2-3 órám ha szerencsések vagyunk és egyszerre alsznak. hiába van laptompom nem jutok oda csak kb egyhéten egyszer.

De azért a lakás nem olyan kupis, mert egésznap pakolok, teszek veszek, szoptatok, etetek, fözök, mosok fertötlenítek , kertészkedek és még mondhatnám...

van hobbim a varrás de nem jutok oda.

Szerintem az is sokat azámít, hogy amikor én születtem (1980) akkor az egyik nagymamám mát nyugdíjas volt, annak ellenére, hogy a szüleim fiatalok voltak.

Én 32 évesen szültem, mégis tizenéves lesz a lányom, mire a szüleim nyugdíjba mennek.

Értelemszerűen rám tudott nagyi vigyázni, nyáron akár hetekig is nála voltam.

Igaz, egyrészt tényleg hiányzik a nagycsalád, sajnos keveseknek van lehetősége és ideje segíteni a kisgyerekes anyukáknak. Ha van segítség naná, hogy könnyebb. Persze van, aki váltig állítja, hogy akkor sem kérne segítséget, ha tehetné, de ez más kérdés...

Másrészt régen nem volt ennyi fórum és ennyi hely, ahol megoszthattad gondod-bajod. Itt meg nesze, itt az internet, bármit bármikor bárkivel megoszthatsz, és ha nem is akarsz nagy feneket kerekíteni bizonyos dolgoknak, majd a közösség megteszi helyetted.

Pl. nincs itt ennyi bénázó anyuka, csak meg a pletyi össze-vissza, és egy-egy elkapott mondatból lavina lesz.

szerintem az a nagy probléma,hogy a mai szülők szörnyen féltik a gyereket (ami érthető is, de már sokan túlzásba viszik). egy példa: kolegina meséli,hogy lépni nem tud a gyerek mellett,nem tud semmit csinálni,mert követ,vagy rosszalkodik,pakol etc. kérdezem tőle,hogy panelban laktok? nemnem,kertes házban,de ő nem meri egyedül kiengedni a gyereket az udvarra (4 éves). itt feltettem a kérdést,hogy miért nem? van valami veszélyes? hát igen, a homokozó is ott van,mert mi van,ha megeszi a homokot, mert ki tudja az orrába tömi-e a kavicsot,mert az egyik gyereknek az oviban a szemébe került a homok és megvakult. nah ezt nem tudom megérteni. remélem én nem leszek ilyen szörnyen pánikolós anyuka! (itt most jöhet mindenki megvetése,hogy persze,mert nekem még nincs gyermekem!) de szerintem ez már túlféltés! mi is kertes házban lakunk és már most tervezgetjük,ha eléri alurkó azt a kort,amikor már ki tudom tenni a fűre jó időben,akkor elkerítjük egy 2 méteres kerítéssel a kutyáktól és lesz neki vagy 80m2-e rohangálni egy üres füves placcon. kap labdát,játékokat és rögtön nem lesz az,hogy láb alatt van,fogom tudni csinálni a házimunkát. persze ezt nem tudja mindenki megoldani (bérház, aknamezőn lakó...) de én kilátok a konyhából a kert ezen részére és nem gondolom,hogy egy 1-2-3-4 éves ne lenne el kint jobban. kétlem,hogy baja lenne,hogy elhalálozna. anyósom meséli,hogy a párm a csirkeszart szemezgette az udvarról,mikor senki nem figyelt rá, már 4 éve vagyunk együtt, de még egyetlen egyszer sem volt még megfázva sem. (persze nem mondom,hogy ez a csirkeszarnak köszönhető! :) )

az is lehet,ha már lesz gyerekem,gyökeresen megváltozik a véleményem,de magammal tolok ki ha halálra féltem a gyereket. így szerintem több időm lesz mindenre és a gyerek sem szekálja szét az agyam egész nap,lesz vele türelmem,meg időm is leülni játszani. (remélem) ez az én véleményem,senkire nem akarom ráerőszakolni!