Kinek sikerült úgy nevelnie a gyermekét, hogy viszonylag problémamentes tinédzserként?

Az én gyerekeim még nagyon kicsik, ezért az én szüleim példájával jövök, ha nem haragszol. Csak azért, mert felkaptam a fejem a "problémamentes tinédzser" kifejezésre.

Vajon mi az, hogy problémamentes? Mi ketten voltunk a két évvel fiatalabb öcsémmel. Ő elég nehéz eset volt, ivott, rockkoncertekre járt, néha füvezett, rosszul tanult. Anyukám totál kivolt tőle. Most 25 éves, nős férfi, jó munkával, jó keresettel, a világ legaranyosabb feleségével.

És ott voltam én. A problémamentes. Aki jól tanult, nem ivott (legalábbis nem annyit, hogy látsszon), keveset bulizott, nem fiúzott (mert a kutyának sem kellettem), csendes voltam és szófogadó. Belül meg majdnem szétrobbantam. Borzalmas időszak volt, iszonyú kisebbségi komplexussal, azzal biztos tudattal, hogy engem nem lehet szeretni, nem vagyok jó semmire, soha nem fogok kelleni senkinek. Hiába voltak barátnőim, nagyon magányos voltam. Olyan 18-20 éves korom táján jöttem igazán rendbe.

Pár éve Anyu egy társaságban megemlítette, hogy én aztán könnyű kamasz voltam. Nem álltam le vele nyilvánosan vitatkozni. Persze, neki tényleg könnyű volt...

Ezt csak azért írom, mert nem minden olyan, mint látszik.

Ezzel a kérdéssel csak az a baj, hogy a legtöbb szülő szerint a gyerekük tökéletes és nincs vele baj, csak néha nem szereti megírni a leckét.

Aztán arról meg már nem tudnak, hogy bagózik, vedel, össze-vissza kufircol a gyerek. Szerinted mennyire van ellenőrizve egy mai átlagos tini, ha a szüleik még a gyerek fészbúk profilját sem nézik meg? Tojnak a gyerek fejére magasról, könnyebb azt mondani, hogy "én megbízom a gyerekemben", mint valóban nevelni.

Csak egy példa: van egy ismerősöm, akinek a 14 éves lánya rendszeresen a pasijával aludt, majdnem egy évig. És ez az anyuka állítja, hogy a lánykája még szűz, mert ő bizony azt mondta neki... Mindeközben a kislány fészbúk albumai tele vannak erotikus fotókkal róla és a pasijáról. Ja és ugyanez a lányka 13 éves kora óta bagózik, amiről szintén valahogy nem tud az anyuci.

Mindemellett persze a lány kitűnő tanuló, innentől kezdve a szülők szerint ő egy hibátlan gyerek.

Első, mintha rólam írtál volna!

Nálunk is én vagyok a nővér, húgom van.

Én is rondának, szerencsétlennek, és magányosnak éreztem magam, ráadásul nagyon későn érő típus is voltam, amihez nagyban hozzájárult az, hogy a szüleim mindent el akartak helyettem intézni (mondván, segítenek), ritkán volam döntéshelyzteben.

Csak úsztam az árral, gyakran órákig méláztam a szobámba zárkózva, céltalanul teltek a heteim. Jól tanultam, 'balhémentes' voltam, de cseppet sem boldog.

Nekem is kicsi még a fiam, de a legfontosabb, amit szem előtt tartok, hogy bízom benne, mert ő is csak akkor fog bízni önmagában, ami viszont elengedhetetlen ahhoz, hogy később sikerrel helyt álljon.