Donor spermium! Ki hogyan vélekedik róla? Mit tennétek ha más esély nem lenne? Hogyan tudtátok ezt feldolgozni?

Engem is érdekel! (16-os)

Nem tudhatod, hogy mit örököl. Hozzáteszem, azt sem tudhatod, hogy a te részedről mit örököl, hiszen lehet, hogy egy távoli rokon vonásai fedezhetők majd fel a gyerekben. Vagy valamelyik dédszülőre hasonlít majd. Úgyhogy legalább annyira "zsákbamacska" így is meg úgy is. Az viszont biztos, hogy pl. örökletes betegséget nem hoz magával, hiszen szigorúan szűrik a donorokat.

Nem reagálod túl. Nagyon alaposan végig kell gondolnotok. Nincs visszaút, nem vihetitek vissza pár év múlva, hogy "bocs, mégse ilyenre gondoltam".

Az meg, hogy kire hasonlít, megint csak zsákbamacska. Én barna tónusú vagyok, a férjem is. A lányom hófehér bőrű, kék szemű, és totál szőke. :)

Szia!

Elég régi a kérdés, de ha valaki olvassa, mert érintett az ügyben, akkor leírom a mi lelki vívódásunkat/érésünket ebben a témában.

Nagyon nehéz ügy, és ezt csak az érti meg, aki ebben a cipőben jár, és mindent kipróbált, hogy a párja legyen a biológia apja is a közös gyermeknek. Ezt a leendő apának feldolgozni még nehezebb. Javasolt szakember bevonása, aki ebben sokat segíthet, mert akkor hamarabb helyére kerülhetnek a dolgok.

Nem vagytok egyedül!

A férjemnél azoospermia áll fenn szintén, velem mondhatni minden rendben. A 4. (friss!) herebiopsziás lombik sikerült. Egészséges, gyönyörű kisfiúnk született "saját anyagból". Azt csak teljesen mellékesen mondom, a gyermekünk kb. 90%-ban rám, (anyjára) hasonlít, még a férjem rokonai is ezt mondják. Elképesztő a hasonlóság az én gyermekkori fényképem és kisfiúnk között. Meglepődnétek! (És nem, nem vagyok elfogult! ;)

A sikert kb. 2,5-3 év próbálkozás előzte meg, mi alatt voltunk csodadoktoroknál is, pszichológusnál, párterápián...de még "örülhetünk", hogy nem több év. Ez alatt az örökbefogadásról hallani sem akartunk. Sem én, sem a férjem. A donorspermáról még csak óvatosan beszélgettünk.

Most, hogy ennyire nem jön össze a kistestvér 2 éve - továbbra is lombikozunk -,(ráadásul az azoospermia oka ismeretlen, néha eszembe jut, hogy remélem, nem örökli ezt a kisfiúnk, de ezt csak később lehet kideríteni nála), változott a hozzáállásunk az örökbefogadással kapcsolatban, ja, és életkorban közeledünk a negyedik x-hez.

Miután anya lettem, olyan változások indultak el bennem a hetek, hónapok, évek alatt, hogy minden elhagyott gyermeket legszívesebben hazavinnék! Értitek? Én, aki eddig erről hallani sem akart, már teljesen elfogadható opciónak tartom! Erre viszont a férjem mondja, hogy akkor legyen inkább a donorsperma-inszemináció, mert akkor én szülhetem meg a testvért. (A donorspermát szűrik a legtöbb szűrhető betegségre, ahogy már írta valaki korábban, tehát "jó anyag", és azoospermia /nem obstruktív, illetve ismeretlen eredetű/ esetén ezen is el lehet gondolkodni, hogy mit adunk át gyermekeinknek, hiszen csak a jó dolgokat szeretnénk).

Nagyon hosszú volt az út, még mindig rajta vagyunk, hogy lelkesen, hol kicsit elkeseredve, azért leginkább pozitívan...de igen, boldogok vagyunk, hogy Gyermekünk megszülethetett, viszont szeretnénk még testvért, testvéreket. Így vagy úgy, de lélekben és agyban már készülünk, hogy lehet, hogy másképp lesz testvér. Nem zártuk ki a fenti lehetőségek egyikét sem.

Azt azért még hadd mondjam el, hogy van időpontunk az illetékes TEGYESZ-hez is! :)

Köszönöm, hogy leírhattam.