Csak én kapok az ilyentől frászt?

Kérdező, a te gyereked pedig, lehet, hogy egy görényre hasonlít és te mégis gyönyörűnek látod.

Ha ennyire zavarnak a dicsekvő anyukák akkor csak bólints egyet és menj tovább. Nem kötelező velük beszélgetni.

Én mindenkit meghallgatok és utána ők is engem, ha belemegyünk egy kis beszélgetésbe, nem kapok ideggörcsöt, ha dícsérik a sajátjukat.

"Kérdező, a te gyereked pedig, lehet, hogy egy görényre hasonlít és te mégis gyönyörűnek látod."

Ezt nagyon nem kellett volna. Értem mire céloztál, de akkor se kellene ilyen stílusban bántani egymást!

Engem nem zavar, bár volt olyan apuka akin jót mosolyogtam mikor azt állította a ő 2 éves lánya 50! verset tud! A kislány alig pötyögött pár szót!

Mosolyogtam, és helyre raktam magamban a dolgot. Persze azt nem mondom, hogy az ilyen szülővel szívesen kötnék barátságot, mert jelzi valahol az értelmi színvonalát, de elviselem, ha hébe-hóba belefutok egy ilyenbe.

Utolsó én nem bántani akartam ezzel a kérdezőt, csak éreztetni, hogy azért elég gáz azon kiakadni, hogy más a "malac" kinézetű gyerekét gyönyörűnek látja.

Különben én még ilyenekkel életemben nem találkoztam, aki odajön hozzám és kérdezgeti, hogy ugye milyen gyönyörű a gyerekem? Nehezen képzelem el az ilyen szitukat, pedig van belőle biztos egy rakat, mert itt gyakorin "jobbnál-jobb" kérdések vannak ilyen anyukákról-szerencsémre én még nem futottam beléjük.

Minden gyerek egy szépség és csoda, és szerintem is varázslatos, amikor először kezd el járni, vagy fogja meg a homokozólapátot, vagy kezd el beszélni.

Az a véleményem, hogy sokkal szebb dolog azt hallgatni, ha valaki csodálja ( talán isteníti is egy kicsit:) a gyermekét, mintha szidja, mint a bokrot egész álló nap.

Nekem pl. az utóbbiban van részem, az egyik szomszédunk jóvoltából...