Hogy egy lehet egy kiemelkedő képességű kisgyerekből már tizenéves korára "szürke egér"?

Fejtsd ki légyszi, h miben volt kiemelkedő, hány éves volt akkor, és most mire érted, h szürke kisegér.

Akkor könnyebben tudunk válaszolni.

Első vagyok, ez nálam is így volt.

A szülők gyakran nem látják az igazi képességeket, kicsit túlértékelik a gyerekeket, ez nálunk is így volt.

Jó-eszű vagyok, de nagyon lusta, általánosban még én is kitűnő voltam, aztán középiskolában már bukdácsoltam, azóta mondjuk két diplomám van, két különböző területről, de azok érdekeltek, a középsuli pedig nem.

4 évesen folyékonyan olvastam, 6 évesen már verseket, történeteket írtam, kamaszkoromban novellaíró pályázatokat nyertem, mégsem lett belőlem költő...

Minden gyerek más és más tempóban fejlődik, teljesen normális az, hogy egy gyerek előbb kezd beszélni vagy járni mint a kortársai, aztán a többiek behozzák.

Az igazán kiemelkedő tehetség, aki tényleg a zsenihatáron van valamilyen területen, az nagyon ritka.

Oviban is volt egy kisfiú, tavasszal felmérték, mondták hogy éretlen, kézügyessége is rosszabb, mint a többieknek, maradjon az oviban. Anyuka hagyta az oviban, nyárom meg olyan ugrás jött a fejlődésében, hogy simán kezdhette volna az iskolát (csak már késő volt), mert utólérte a többieket.

Ezért szoktam nagyokat mosolyogni azon, amikor az anyukák versenyeznek, hogy melyikük gyereke pisilt előbb a bilibe, vagy melyik evett először kanállal. Mert tök mindegy, eltérő a fejlődési ütemük, de a lényeg úgyis az, hogy ki hol tart a végén.

És hogy ezt honnan tudom ilyen jól? Onnan, hogy én is ilyen gyorsan fejlődő kisgyerek voltam. Másfél évesen szobatiszta voltam és mondatokban beszéltem, oviban enyém volt minden kis "darab" főszerepe, általánosban egy kiemelkedő képességű gyereknek tartottak. Gimiben még jó négyes tanuló voltam, az azonban kiderült, hogy a piacképes tárgyakból (matek, számtech, nyelvek) nem vagyok túl erős, ezért bölcsészkarra jelentkeztem.

Aztán az egyetemen jött a hideg zuhany: kiderült, hogy nem vagyok semmi extra. Bölcsész diplomával csak úgy lehet jutni valamire, ha az ember talál egy szakterületet, amiben kiemelkedően jó, de nekem nem volt ilyen. Az újságírást is próbáltam, de az sem jött össze. Talán nem voltam elég kitartó, nem tudom. A lényeg, hogy egy telefonos ügyfélszolgálaton kötöttem ki, ahol a nap mint nap előforduló megalázó helyzetek közepette a kutya nem kérdezte, hány hónaposan kakiltam a bilibe, és hogy ugye én voltam az ovis évzárón Sün Balázs...

Bár állítólag feleségnek és anyának egész oké vagyok. Végül is, ez sem megy mindenkinek.

Ebben semmi extra nincs, csak kisebb korodban gyorsabban fejlődtél, mint a többi gyerek.

Én már 9 hónaposan mondtam szavakat, és egy évesen már mondatokban beszéltem, ovis koromtól tudtam olvasni, pedig nem tanítottak, csak állandóan kérdezgettem a betűket, aztán magamtól összeolvastam őket, elsőbe már úgy mentem, hogy gond nélkül olvastam magamnak meséket. Alsóban sokat jártam szavalóversenyekre, mindig szép eredménnyel végeztem.

Aztán mégsem lettem valami hú de nagy zseni :) Sőt, még csak kimondottan jó tanulónak sem számítottam soha, teljesen átlagos tanulmányi eredményeim voltak. Talán az egyetlen "különleges képességem" az maradt, hogy jó a nyelvérzékem, pl. angolból soha az életben nem kellett tanulnom dolgozatok előtt, mert az órán mindent megjegyeztem, még nyelvvizsga előtt sem készültem szinte semmit, csak megnéztem, miről is kell majd beszélni szóbelin, hogy ne ott találkozzak először a témával. Na de kb. ennyi az egész, amivel "villoghatok", és ez se ad okot rá, hogy nagyon fényezzem magam, mert hiába van nyelvérzékem, ha lusta dög vagyok :D Belekezdtem már legalább négy másik nyelv megtanulásába, egy darabig élveztem a dolgot, aztán mindig meg is untam és hagytam a csudába.

Ha az angol dicséretes ötöst nem számítjuk, akkor meg tényleg teljesen átlagos eredménnyel fejeztem be az általános iskolát is, meg a középiskolát is (bár megjegyzem, matekból kritikán aluli teljesítményem volt, ahhoz hülye vagyok, az érettségin is örültem a kettesemnek, mint majom a farkának).

Nem lettem csodagyerek, és felnőttként sem lettem sem író, sem színésznő, sem ügyvéd, sem más hasonló, pedig kiskoromban mindig mondták, hogy majd biztos valami ilyesmi leszek. Ehhez képest szociális munkás lettem, amit nagyon szeretek, de mindenki tudja, hogy ebből meggazdagodni sosem fogok, és nem is ezt tartják a foglalkozások csúcsának :)

*

Úgy értem, abban nincs semmi "extra", hogy valaki kisebb korában gyorsabban fejlődik, aztán később egy átlagos szintet hoz. Csak így visszaolvasva kicsit úgy tűnt, mintha azt szólnám le, amit te magadról írtál, de természetesen nem ez volt a szándékom :)