Azért mert gyes-en, gyed-en itthon vagyunk, mindent nekünk kell a házba csinálni, vagy közösen kéne a férjeinkkel együtt?

Hmmm, nálunk a klasszikus (apuka 8 órát ül egy irodában) felálláshoz képest kicsit más a szitu, mert a párom 10-12 óra fizikai munkát végez, egyébként asztalos.

Szóval ő reggel 1/2 7-kor megy és 1/2 6-ra ér haza, ált. hullafáradtan, sajgó lábakkal az egész napi állás után.

Úgyhogy 5,5 évig, amíg itthon voltam a gyerekekkel, én csináltam itthon minden házimunkát, neki csak a gyerekekkel kellett foglalkoznia.

Annyi kikötésem volt, amire sajnos időről-időre emlékeztetnem kellett, hogy maga után pakoljon el és ne csináljon nagyobb koszt. Tehát pl. tányérját a mosogatóba, ha egyedül evett, akkor pakoljon el maga után, ruháit a szennyesbe tegye, ha behordta a sarat, akkor takarítsa össze, stb. Ezek amúgy szerintem halál természetes dolgok, de nem neki, ugyanis az anyja ezeket mind megcsinálta utánuk és csinálja még a férje után a mai napig, így neki az lenne a természetes, hogy van egy házicselédje, aki megcsinálja helyette. Persze ezt az elején tisztáztuk, hogy én nem vagyok ilyen :))))

Jelenleg ismét dolgozom, immáron fél éve. A helyzet nagyjából ugyanaz, vagyis én végzem a házimunka nagy részét, kb. 90%-át, amellett pedig 99%-ban én hozom-viszem a 2 gyereket.

Na most már tényleg rohadt fárasztó és innen nézve a gyeses évek ebből a szempontból sétagaloppnak tűnnek! Hogy minden reggel egy rémálom, hiába készítek elő mindent. Hogy utána rohanni kell az oviba és persze mindent fejben tartani, hogy kinek-mit kell fizetni, vinni stb. Hogy aztán egész nap rohanok-kapkodok, hogy nagyjából időre végezzek és sprintelek ismét az oviba, ahol ált. a gyerekek az utolsók :( Azután haza és olyan jó lenne egy picit lazítani, de azt csak a gyerekek rovására tudom :(

A házimunka ált. hétvégére marad, de ha van vmi program, akkor itt tornyosul, mint most is. Elmentünk de. almát szedni, majd ebéd után, én idióta lusta állat, lefeküdtem aludni a kicsivel és azóta nem bírok magamhoz térni :D

Miközben vár a porszívó, a felmosó, a portörlő rongy, a függöny, az ágynemű, stb, stb, stb. Mindegy, mert sajnos nem lépnek le :D

Nálunk három gyerek van, én itthon vagyok a legkisebbel.

A férjem dolgozik, a napi bevásárlást, tehát ha csak kenyér kell, ő végzi, a nagybevásárlást általában együtt, kb. 10-ből 7-szer, de simán bevásárol helyettem bármikor.

Soha nem teregetett, nem mosott, nem mosogatott, főzni nem tud.Ezeket én megcsinálom.Viszont ő szeret takarítani, nálam jóval rendmániásabb. 16 éves házasok vagyunk.

Férjem csak főzni szokott azokon a napokon amikor nagy ritkán itthon van. Ezen kívűl csak akkor csinál bármit, ha megkérem. Magától nem szokott. :( Lehet, hogy én rontottam el...

Sokszor irígykedve hallgatom, hogy másoknál apuka fürdet, etet stb. Há nálunk mindent én csinálok.

Én is nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert nagyon sokat segít a férjem. Mondjuk ehhez hozzá tartozik az is, hogy itthonról dolgozik és velünk van egész nap.

Mivel szeret főzni, ezért mindig ő csinálja az ebédet. A takarítás az én feladatom, de ebbe is be szokott segíteni, ha nagytakarítást csinálunk.

Nagyon sokat foglalkozik a kislányunkkal. Ha pihenni szeretnék, akkor elmegy vele sétálni, hogy egyedül maradhassak otthon.

Mivel már 1 éves a kislányunk, ezért azt is meg tudjuk oldani, hogy kicsit hosszabb "kimenőt" kapja. Időnként találkozom a barátnőimmel, mert úgy gondolom, hogy kell a kikapcsolódás egy anyának is. Na ne értsetek félre, nem bulizni járok. Ilyenkor a férjem vigyáz a kislányunkra.

És edzeni is el tudok járni hetente 3-szor.

Szóval tényleg nagyon szerencsés vagyok, mert rengeteget segít a férjem és nagyon jól be tudjuk osztani az időnket. És természetesen nagyon sok közös programot is csinálunk.