Anyukák, akiknek a gyerekeik között kicsi a korkülönbség, nagyon nehéz volt a terhesség alatt, ill. után?

Szia!

Gratulalok a babakhoz. En felig tudok neked segiteni, mert meg pocakban van a 2. baba. 15 honap lesz a korkulonbseg.

Eddig a terhesseg alatt nehezseggel nem talalkoztam, hala Istennek jol birom a strapat, ami a nagyobbik baba emelgetesevel es az egesz napos rohanassal, neha ejszakazassal jar. Teny, hogy lorugasnyi magneziumot szedek, mert voltak gorcsosebb napok es igy ez megszunt.

Annyit valtoztattam eddig, hogy ha a fiam delutan alszik, akkor en is lepihenek melle, emeleten lakunk es most mar a babakocsit nem a gyerekkel viszem le egyszerre, hanem kulon-kulon.

Az en babam valoszinuleg akkor fog elindulni, amikor a legnagyobb pocakom lesz, de ettol sem felek, mert az elso terhessegemet vegig jol viseltem, mozgekony voltam, tudtam hajolni es porogtem vegig, pedig akkor 25 kg-ot hiztam. Most meg ugy nez ki, hogy nem fogok ennyit messzirol sem.

Hogy mi lehet majd nehez? En az elso honapoktol felek leginkabb, foleg az elso nehany hettol. Sajnos a fiamat nem tudtam szoptatni, mivel nem volt tejem, de emlekszem, hogy az elso ot hetben, amig probalkoztam rengeteg ido ment el erre. Szinte mozdulni sem tudtam a pici mellol, mert allandoan cicin volt, vagy fejtem. Igy sem lett tej, de azert probalkoztam. Azzal mar most tisztaban vagyok, hogy ezt nem tehetnem meg ismet, mert ott lesz a "nagyobbik", neki nem fogom tudni elmagyarazni, hogy nem tudok vele egesz delelott foglalkozni, mert anyanak probalni kell szoptatni. Az estektol is felek, sokat leszek veluk egyedul, nem tudom, hogy milyen sorrendbe fogom tudni oket etetni, altatni, nem ebresztik-e fel egymast. Sokan azt mondjak, hogy amikor mar a pici is maszik, akkor konnyebb, mert csak vigyazni kell rajuk, terelgetni oket, de altalaban mar egy helyen lesznek, ugyanazzal fognak foglalkozni, tehat nem kell majd tobb fele szakadnia a figyelemnek, mert mondjuk a picit altatnam, a nagyobbikra meg epp akkor jon ra az "Anya jatsz velem, kulonben hisztizek" ora. Viszont nagyon kell rajuk figyelni, mert a kicsik rendkivul gyorsan tanulnak es partnerek a huncutsagban is es pillanatok alatt hihetetlen dolgokat tudnak egyutt csinalni.

Nekem ezeket mondtak.

Illetve azt, hogy a pici baba alkalmazkodobb lesz a helyzethez, mint a nagy, mert azt szokja meg elso pillanattol kezdve, hogy idonkent varnia kell anyara, nem csak o van a kozeppontban es nem csak az o igenyeivel kell foglalkozni, a nagyobbiknak tovabb tart ezt felfogni, mert o mashoz szokott hozza.

Ezeket en mind kulonbozo forumokon olvastam.

Kivancsi vagyok a tovabbi valaszokra!

Szia!

Én is csak félig tudok segíteni:)

11 hós volt a kisfiam, amikor teherbe estem tesókával. Szerettünk volna másfél éves koráig várni, de a sors így hozta, aminek végülis örültünk, hisz nagyon sokat kellett várni előtte a kisfiamra.

Igaz, hányni nem hánytam az elején, de a folyamatos hányinger kínzott. És a mostani terhességemnél egy hárpia lettem:) Alig volt türelmem mindenhez, a férjemmel veszekedtem mindenért, fujj nagyon undok voltam.

Aztán a 12. hét után ezek elmúltak, csak reggelente volt hányinger és a fúriaság megszűnt, de helyette jött a fáradékonyság. Mindigis egy sajtkukac voltam, sosem tudtam aludni, pihenni napközben, mostmeg egyálltó helyemben aludtam volna. És mindig akkor jött a legrosszabb időszak, amikor a kisfiam ébren volt. Folyton menne, rohanna, pörögne, stb... de én nem bírom, sokszor csak fekszek az ágyon és nézem mit csinál. Aztán pár perc után erőt veszek magamon és játszok vagy sétálok vele. De nagyon nehéz! Ez a meleg meg rátesz még egy kalappal.

Félek hogy mi lesz akkor, ha majd megszületik a kistesó, és bízom benne, hogy nem lesz olyan nehéz a helyzet. Úgy gondolom, hogy pocakosan nehezebb egy gyerekkel,mint nem pocakosan 2 gyerekkel...

16 hós + 23 hetes

Szia!

Nekem a két lányom között csak 14hónap a korkülönbség.A legnehezebb számomra a szoptatási idő volt,mert amikor a kicsi szopott,a nagyobbik mindig akkor talált ki valamit,hogy most töröljem ki a fenekét vagy éppen éhes.Hiába vetettem be minden praktikát,előkészitettem neki mindent,de nem tudtam elvonni a figyelmét!A többi része szuper volt,nem volt semmi gondom.A nagyobbik élvezte,hogy mindenben segithet a kicsi körül,mikor sirt odament és énekelt neki meg simogatta,játszott vele!Utána megtapasztaltam a nagyobb korkülönbséget is,de nem volt jobb!Sőt!!:)

Az elso valaszolo vagyok. Az utolso valaszbol eszembe jutott, hogy en is a szoptatastol felek nagyunk, ugyanis az elso babammal nem indult be a tejem. Ot hetig szoptattam es fejtem, masbol sem allt a napom, rengeteg ido ment el erre (konkretan ebredestol delig nagyjabol folyamatosan cicin volt a fiam). Akkor feladtam, mert tejem meg nem volt, viszont napunk sem, semmit sem tudtunk csinalni, nem volt idon kimozdulni es ugyanugy 80%-ban tapszeres volt a babam.

Nah, az mar biztos, hogy ha a picivel is lesz is ilyen nehezsegem, akkor nem lesz ot hetem probalkozni, mert a nagy mellett nem fogom tudni megtenni, hogy orakon at csak a kicsivel a kezemben ulok, es mellette meg naponta hetszer fel orat fejek. Egyszeruen nem csinalhatom majd meg, hogy tole veszek el ennyi hasznos idot.

Ha ez megnyugtat, akkor elmeselem a baratnom tortenetet. Epp ket es fel ev a gyerekek kozott a korkulonbseg, tehat tobb, mint a mieink kozott lesz, de nem konnyebb a dolga, sot! Ket eves koraig a kislanya egy turelmes es szofogado tunder volt, majd akkor belelepett a dackorszakba, epp, amikor neki a pocakja kezdett noni. Meg mindig tud tunderi lenni, de szinte ki van fordulva magabol, kezelhetetlen, a valasza mindenra az, hogy NEM, sikit, kiabal, csapkod. A baratnom gyakran hajnalban mezitlab kergette a kertben, mert kiszokott a hazbol es nem volt hajlando bemenni. Ugyanugy olbe kellett venni, cipelni kellett, ha ugy akarta, kulonben lefekudt a foldre es nem ment tovabb, nagyon anyas lett ezekben a honapokban, visszakoltozott a sajat agyabol az anyja melle ejszakara. Rettenetesen nehezek voltak az elso honapok, mert feltekeny volt a kicsire.

Utolag a baratnom azt mondja, hogy vagy korabban kellett volna vallalnia a 2. babat, ugy, ahogy nalunk lesz, vagy pedig visszamenni dolgozni terhesen egy fel evre es a nagyobbikat bolcsibe adni, hogy megszokja, hogy nincs egyedul, mert ettol rosszabb helyzetet nem tudnak elkepzelni. :-(

(Egy szomszedomnak pedig mar az ot eves kisfia "nem engedi", hogy teso legyen, mert hozzaszokott, hogy az osszes nagyszulonek o az egyetlen unoka, a szuloknek az egeytlen gyerek es nagyon jo ez igy neki. O mar felfogja, hogy elveszitheti a prioritasat egy testverrel, es ezert nem akarja, a szulok meg annyira felnek a nagyobbik haragjatol, hogy tenyleg nem mernek babat vallalni, inkabb minden evben ugy dontenek, hogy varnak meg egy evet...

Persze ez is gyerekfuggo.