3 gyerekesek! Megkaptátok már azt hogy "biztos nehéz 3 gyerekkel"? Mennyire szokványos ez? A Ti gyerekeitekkel is "sok baj van velük"?

nekem fiúk, 5 3 és 1 évesek. Én is mindig ezt hallom és mindezt nem úgy mondják hogy kedvesen megértően hanem hogy hogy lehetek ilyen megveszekedett HÜLYE hogy 3-at vállaltam:) Főleg így hozzá is teszik néha hogy éééés mind3 fiúúúú??? Mintha erről meg én vagy a férjem vagy bárki tehetne hogy mind3 fiú. Nem azt mondom hogy könnyű mindig de nem nehezebb mint 2-vel. Számomra legalábbis.

És hogy sok baj van e velük? Mihez képest??? Dackorszak nálunk is van volt lesz. Azt kezelni kell. Egyébként meg egészséges eleven fiúgyerekek.

Aki ezt mondja, annak vagy nincs gyereke, vagy egy van és az tökéletes és problémamentes!

Annyira különbözőek az emberek, hogy sajna szűrni kell.

Nekem pl. egy 3,5 éves fiam van és 5-6 évesnek nézik a termete miatt.

Barátkozós, kedves kisfiú és van egy-két egyke dolga (kicsit kényelmesebb, stb..), de nem baj, majd az ovi alakítja.

Aki ért a gyerekekhez, az rögtön látja hogy egy nagy termetű 4 év körüli, de előfordult már susmorgás is a hátunk mögött.

A múltkor egy kicsit sután, de kedvesen ment oda egy kisbabához és megjegyezték hogy ,,biztos valami baja van"

A csaj a barátnőjével és annak a gyerekével volt és nem vette észre hogy ott állok.

Ugye milyen cuki?

Amíg nem volt gyerekem, addig azt hittem hogy a felnőttek csak egymással sz.....k a gyerekekkel semmi esetre sem!

Hát ez sajna nem így van.

Gondolom imádod a gyerekeket, azért vállaltál ennyi gyerkőcöt.

Sok egészséget és boldogságot Nektek!

Tényleg ennyire gonoszak az anyukák egymással, vagy csak ezen az oldalon nagyítják fel a dolgokat?

Kérdező ezt őszinte kíváncsiságból kérdezem, nem bántani akarlak, csak nekem annyira fura, hogy itt lépten nyomon olyan kérdéseket írnak ki, hogy más anyák, hogy leszólják egymást, bántják egymást, cinikus megjegyzéseket tesznek egymásra, kibeszélik a másikat. Ez tényleg így van? Én hálistennek még nem találkoztam ilyenekkel, de nagyon megdöbbent, hogy ennyi megkeseredett anyuka van ezek szerint...

Azt tanácsolom ne foglalkozzatok velük, különben beleőrül az ember. Rövid az élet a sok bosszankodáshoz és utálkozáshoz. Így is elég sok mindenkinek kell megfelelni, ne tetézzék már ezt idegenek is.

Van egy 13,5 éves lányom, és két fiam, 2 és 4 évesek. Folyamatosan azt kapom, hogy milyen jóóóó van a nagylány, biztosan mindent megcsinál helyetted... Na már ott tartok sokszor, hogy le tudnám ordítani a fejét aki ezt mondja. Ugyanis most ő annyira kamaszodik, hogy bármit mondok annak az ellentétét csinálja...(kicsinek álom-gyerek volt) Másnak vicces, de nekem egyáltalán nem az már. A 4 évesem ovis, ő a legsimulékonyabb, legbújósabb, a kicsi viszont épp a dackorszak küszöbén... eleve elég akaratos kisember, de sokszor kattog az agyam hogy is csináljam... Egyedül vagyok velük itthon, a férjem csak este ér haza, a nagymamák nem annyira "mamáskodnak" én pedig nem erőltetem, mert magamnak szültem őket nem nekik. De néha jó lenne pár óra szabadság nekem is...

Viszont mindent kárpótol amikor a nyakamba csimpaszkodva mondják, hogy szeretlek anya :)

Nem könnyű, de életem legszebb időszaka :)

Nekem 4 és 2,5 évesek és tejesen hülyének szoktak nézni hogy ilyen kis korkülönbséggel szültem, pláne elképednek, ha szóba kerül hogy bizony én nagyon vágyom MÉG legalább 1 gyerekre. Mintha marslakó lennék vagy legalábbis komplett idióta.

Kettő gyerekkel is rengeteg beszólást kapok, úgyhogy el tudom képzelni 3-al mennyit kapnék :S

Mondjuk a kisfiam elég nehéz természetű, és míg a lányommal kicsinek volt nehéz és ahogy nőtt úgy lett egyre könnyebb vele, addig a fiúnál ahogy nő úgy egyre nehezebb vele, de nemtom talán csak a dackorszakát éli meg triplázva, mindenesetre ettől függetlenül én még szeretnék babát és marhára nem fog érdekelni hogy ki mit gondol erről :)

Ja ésigen, a fiam 2,5 éves de akkor mint a 4-5 évesek. És ez ugye első blikkre nem látszik rajta, csak az, hogy ekkora és hát még pelusos, meg ő földrefetrengős-rugdosós módon hisztizik néha stb. És én is megkaptam már nem egyszer hogy hát szegény fogyatékos vagy miért viselkedik így mint egy kisgyerek. Hát mert az. Nagyra nőtt de észben nem tart ott ahol a 4-5 évesek, hiába akkora. Ez van, rosszul tud esni de rájöttem hogy nem szabad foglalkozni az ilyenekkel. Múltkor egy nagyokos csaj kifejtette nekem, hogy mennyivel nehezebb neki, merthogy neki a álom-nyugis sarokba leteszemés ottmarad kislányával állandóan foglalkozni kell, míg nekem a két gyerekkel mindig történnek a dolgok (?) nem kell s szórakoztatásukról gondoskodnom... hát na no comment. Tényleg biztos milyen nehéz neki, hihihii. Na az ilyennek tényleg nem való második/többedik gyerek és meg is értem hogy miért szörnyülködik ha az én elven kettőmre 8ultrahiperszuper eleven kisfiamra) néz, vagy esetleg a 3/sokgyerekes családokra. Szerintem abból indulnak ki hogy kb ez a rémálmuk és fel sem mérik hogy talán mi többgyerekes anyukák esetleg még élvezzük is mindezt ami a több/sok gyerekkel együtt jár :) Mert persze vannak nehéz időszakok, de eggyel is vannak, viszont akinek csak egy gyereke van az nem képes átérezni, mennyivel felszorozva kapjuk árad vissza a szeretet, mennyivel több így a mi életünk mint egyetlen gyerekkel. Eggyel is csudálatos, de többel hatványzottan az!