Jogos lesz a holnapi lelkifurim?

17:37-es vagyok

Fiamat 28 évesen szültem, mégis mentem szórakozni

Lányom 4,5 hós én 37 vagyok és még fogok menni.

Ez nem korfüggő, hanem felfogás kérdése.

Csak mert kérdezted: 22 éves vagyok, 20 évesen szültem.

Amúgy számomra az egész kérdés ott dől el, hogy biztosít-e valaki szabadidőt magának a gyereke mellett, vagy sem. Ha igen, akkor az már teljesen a magánügye, hogy ebben a szabadidőben mit csinál.

Amúgy meg szerintem itthon azért is alakult ki sokakban ez a fóbia (hogy ha távol vannak a gyereküktől a saját kedvtelésük céljából, akkor az rossznak számít), mert ugye 2-3 évig megtehetjük, hogy itthon vagyunk, és valahogy a legtöbben úgy érzik, hogy akkor nem is szabad semmi mást csinálni. Ott, ahol ez nem így van, hamarabb meg is tanulnak alkalmazkodni a gyerekek másokhoz. Tudom, szokták mondani, hogy a gyereknek x éves koráig csak az anyjára van szüksége. De kérdem én, az anyának a szükségleteivel mi van? Azok megszűnnek? Akkora nyomás van ilyen szempontból az anyákon, hogy nem csodálom, ha manapság ilyen sok a depressziós, kiégett anyuka - régen erre szintén kevés példa volt. A babának pedig a világon semmi baja nem lesz attól, ha más személyeket is megszokik az anyján kívül. Nyilván én se bíznám úgy rá anyukámra a fiamat, hogy alig ismerik egymást meg hasonlók, de hát ez nem is így van. Nagyon szeret ott lenni náluk, ha elmegyek, vidáman integet utánam és ennyi.

Ezt most csak azért fejtettem ki ilyen hosszasan, mert minden család más és más, mindenhol mások a szokások, de ettől még nem lesz egyik rosszabb a másiknál, szóval nem ezek alapján kéne megítélni egymást.