Óvónénik, tanítónénik felismerik, be tudják "lőni milyen környezetből jött a gyerek"? Le lehet szűrni mennyit meséltek, mondókáztak, énekeltek otthon neki?

Egy tanító nő is felismeri, hogy ha van otthon foglalkozva a gyerekkel.

Akkor lehet kisebb probléma, ha esetleg valamit másként tanítotok neki otthon (pl. mondókát, dallamot) mint a tanító néni a suliban. Akkor neki nehezebb lesz átszoknia a "kötelező" verzióra.

Én pl. sosem szerettem a túl okoskodó gyerekeket, bár ez már egy véglet.

Nem, mert vannak háttérbe kívánkozó, inkább csak figyelő, szemlélődő gyerekek, mások meg locsognak-fecsegnek, de parttalanul.

A szépen, színesen, jó szókinccsel beszélő gyerekek arra engednek következtetni, hogy sokat beszélgettek vele, sok mesét, mondókát, dalocskát hallott.És azt, hogy "szava van" a családban, figyelnek rá, lehet véleménye.

Valószínű leszűri,tapasztalatuk már van...

De általánosítani nem nagyon lehet! A mi óvónőnk pl. igen meglepődik majd,mert az 1. lányunkat minden nap dicsérte,a másodikat már nem fogja... Pedig totál 1 nevelést kapnak! Ugyan úgy foglalkozom a 2. lánnyal,mint ahogy az Ő korában az 1-vel,mégsem tudja ugyan azt! Egyszerűen nem vevő rá annyira,és viselkedésileg sem hasonlítható össze a két lány!

De tudok olyan példát is,ahol meglátszik,hogy egyáltalán nem foglalkoztak a gyerekkel!

Üdv: 3 lányos,15hkm

A gyerek nem direktben tanul, hanem ellesi, ha valamit százszor elénekelnek, elmondanak neki. A miénk mondja is: mégegyszer, mégegyszer, mégegyszer...én már halálira unom a Zöld erdőben jártam, virágok között, meg a Kályha vállán a cica, szeretsz-e még Szabika? És egyszer csak hallom, hogy elejétől végig "elénekli" önállóan, pedig nem tanítottam a klasszikus értelemben, csak hallgatta.

Van gyerek, aki csak úgy hajlandó verselni, ha együtt mondod vele.Nálunk az altatás MINDEN alkalommal kb 10 perces halk énekléssel, mesemondással történik.Ez naponta akkor kb. 20 perc - beszorozva heteken, hónapokon át 3 év alatt - óriási hatás.Pici korától megszokta, hogy mellé feküdtem, s énekeltem, s utána seperc alatt bealudt, mikor azt mondtam: na, én már alszok is. S ha elaludt, mehetek főzni, mosogatni. Mostanában viszont már szólt, ugye te itthagysz, ha elaludtam?:)))

Köszi:)

Karinthy írt egy kisfiúról, nem beszélt 6 éves koráig. Mindenki kétségbe volt esve, hogy nem beszél, nem beszél. Egyszer ebédnél megszólalt a gyerek: kérem szépen a sótartót! Mindenki elhűlt: Te tudsz beszélni, eddig miért nem szóltál?-Hát mert eddig nem volt sótlan a leves.:))))

Karinthy ezzel arra is utalt, hogy a gyerek, mint a szivacs, szívja magába a hatásokat, s majd megszólal, ha van miért megszólalnia, ha közölni, kérni akar valamit. Vicces, de valahol igaz.