Nagycsaládosok, hogy jut elég időtök a gyerekekre?

Ez engem is érdekelne, és az is hogy mi ösztönzi a nagycsaládos embereket hogy sok gyerekük legyen?

Ha meglátok egy sokgyermekes családot, elszörnyülködöm, hogy te jó ég mit lehet ennyi gyerekkel kezdeni, de komolyan. Nekem tuti nem lesz 2 nél több, de a 2 is igen nagy megfontolást érdemel.

Egy gyermek nekem elég, legalább megtudok adni neki mindent, és nyugodtabban eltudunk menni bárhová hármasban. legutóbb a strandon láttan egy 4 gyermekes anyukát. háát nem irigyeltem, amit a gyerekek műveltek, már nekem fájt, egyik ide a másik amarra szaladt, visitoznak kiabálnak, mi lehet akkor otthon?

Árulja már el nekem valaki: mi a szépsége annak ha sok gyereke(m )van?Mert én nem látok semmi jót, ellenben csak rosszat, idegeskedés, álmatlanság, stressz.

Na meg az anyagiakról még nem is beszéltünk!

Uh. 3 gyerekem van. Az tény hogy anyagilag nem éri meg, de az egy és két gyerek se "éri meg" nem is ezért vállaljuk gondolom:))

Nagyon jól eljátszanak elvannak együtt, megtanulják hogyan kell alkalmazkodni másokhoz, figyelembe venni mások különböző érzéseit, hogy megosztoznak a dolgokon nem azért mert anyagilag nem futja hanem mert ez az élet rendje.

Könnyebben beilleszkednek szerintem és az életük is könnyebb lesz, ha nem úgy nőnek fel hogy állandóan el vannak árasztva mindennel és csak őrá összpontosul a figyelem.

Nem azt mondom hogy minden egyke ilyen vagy így van törvényszerűen de azért gyakran előfordul.

Igen, nagyobb a zaj 3 gyerek mellett. Ez igaz. De van akit ez nem zavar.

Nekünk nincs nagyszülői segítség semmilyen formában. Ketten vagyunk a férjemmel, mégse érzem hogy el lennének hanyagolva.

Későbbi életükben is mindig számíthatnak egymásra.

(jó esetben persze).

Van aki (mint én és a férjem) ettől érzi boldognak, kiteljesedettnek magát hogy szépen, normális körülmények között felnevel 3 gyereket. Van aki megőrül már 2-től. Nem vagyunk egyformák. Nyilván aki utóbbi az ne vállaljon, csak 1-et.

Mennyi idő szerinted az,amit egy gyerekkel kell tölteni?

Minden gyerek más,mindegyik más mennyiségben igényli a szülő idejét. Én itthon vagyok,igaz hogy még kicsik a gyerekeim (5,3 évesek,illetve 11 hónapos a kicsi),de így könnyen be lehet osztani az időt. Egymással eljátszanak,az én társaságom nem nagyon igénylik- a kicsi az még igen,de a két nagy már nem. Egy beszélgetésre mindig jut alkalom- amikor pl. felkészítem az ebédet,tudnak jönni,tudunk attól beszélgetni.

A legnagyobb büntetés a gyereknek ha nincsen testvére.

Soha az életben nem fogja tudni megtapasztalni mi az hogy testvéri szeretet. Ha csak nem egészségügyi oka van, a szülők "bűnt" követnek el hogy megfosztják a gyermeküket a testvértől. Nem mindenkinek adatott meg a nagy család, a gyerekekkel való foglalkozás kívánása.

Én például kimondottan úgy választottam a páromat hogy nagy családot szeretnék. Négy gyermekünk van és jól el vagyunk. Nem dúskálunk de nem is éhezünk, megtanultuk hogy amink van azt kell beosztani. A gyermekek sincsenek elmaradva sem a tanulásban sem az eredményességben.

Díjakat hoznak haza és megtalálják a maguk bontakozó világában a helyüket. Az biztos hogy majdnem 10-évig mostunk pelenkát, és valóban minden időnket lekötötték de erre szántuk rá magunkat és az időnket és megérte.

Mikor körül üljük az asztalt nagy boldogság hogy vannak, és együtt vagyunk. Emlegetés nélkül is össze köt bennünket mind az a sok élmény amin átmentünk. Ezt senki nem veheti el tőlünk.

utolsó! ne próbáld szépíteni a dolgokat, tudom milyen 4 gyerek, hisz 4-en vagyunk testvérek. anyukám többet sírt mint nevetett...

nekünk egyenlőre elég egy gyermek is.. ennyi

Ezen nagyon kár vitatkozni.

A 4/7 vagyok

Én nem azért vagyok nagycsaládos mert "nyulak" módjára élünk!

Azért van ennyi mert ezt szerettük volna megvalósítani.

Hála Istennek sikerült és amit vállaltunk abban örömünket leljük és kitartunk könnyű és nehéz időkben egyaránt.

Minden gyerekemnek képességei szerint meg van adva az amire szüksége van a hétköznapi dologtól a különlegesig de mértékkel. Nincsenek elhalmozva de meg van beszélve minden mit miért veszünk vagy nem veszünk meg, kis koruk óta.

Az hogy nem három tányért mosogatunk el -az egykéknél- a családban ha nem hatot /ez csak egy példa/ az lehet esetenként gondot okozhat, de tudjuk hogy jól lakott és ez erőt ad a feladat elvégzéséhez. Írhattam volna mosást, vagy orvoshoz járást STB... mert ahol több gyerek van ott megsokszorozódik az effajta tevékenység.

Aki amire szánja az idejét annak élvezi hasznát -áldását.

Mi abban láttuk az életünk célját és értelmét hogy az általunk választott életformát négy gyermekkel valósítsuk meg.

Nem mondom hogy minden nyáron a tengerparton élvezkedtünk de minden alkalmat megragadtunk a szabadban való pihenésre, sátorozásra itt belföldön akár melyik vízparton

Olyan emlékeket szereztek a gyerekeim hogy mai napig emlegetik, és a leg talpra esettebbek a velük egykorúak között. Nem kell túlélő táborba küldeni őket hogy megtanulják mit tegyenek ha szükség helyzetbe jutnak.

Megtanultak úszni, kajakozni-kenuzni, tüzet gyújtani szinte bármivel, és sátort verni és akár készíteni is ha a szükség úgy hozná.

De sorolhatnám a sok olyan dolgot amit az egyke soha nem élhet át, mert a legfontosabbat a testvért nem kapta meg.

Még a "veszekedésre" is szívesen emlékeznek vissza a gyerekeim és jót nevetnek magukon hogy milyen butaságon is tudtak össze kapni, és most amikor már nagyok jobban szeretik egymást mint én is csak mertem remélni. Ezek a mi kincseink, tapasztalataink ami a hétköznapok nehézségeinek "izzadságából" mint gyöngyök megmaradtak. Lehet hogy másnak ez nem vonzó, hogy lefoglalja az ifjú éveit és ezért szeretne csak egyet hamar felnevelni és aztán még élhet ahogyan akar....

Nagyon sokan irigyelnek, mikor látják mint az orgona sípok egymás mellett sorakoznak, vagy hallják amint előadnak valamilyen zeneművet -zenél mindegyik- és csodálkoznak milyen tehetségesek. Ez nem dicsekvés -bár nem mondom hogy nem vagyok rájuk büszke- csak el szeretném mondani hogy kihasználtuk a bennük rejlő képességet és támogattuk azzal amink volt=az életünkkel, az időnkkel, a tanácsunkkal és a példaadásunkkal. A gyereket nem csak megszülni kell, de nevelni is. Nem divatból ha nem szeretetből. Sajnos sokan csak házassági "KELLÉKKÉNT" tartják a gyereküket. Aztán mikor akkora lesz hogy kezd önállósodni jönnek elő a gondok. Nem volt odafigyelés, beszélgetés, egyeztetés, meghallgatás...csak napi etetés iskolába vitel biztosítani azokat az eszközöket hogy "el legyen", ne zavarja a szülők mindennapjait, de hogy azzal foglalkozni kéne.... csak később jönnek rá.

Hát mindenki maga dönti el milyen módon akarja végig "szenvedni" a gyermeknevelős éveit. Nekem akár milyen problémák voltak is jól választottam és nem bántam meg.

8. válaszadó!

Nekem az jön le, ill úgy irod le ezt az egészet mintha ,hú de klasz dolog lehet 4 gyereket nevelni, nem hinném!

"sokan irigykednek' kik lehetnek azok??

Szerinted az egyke nem tud megtanulni semmit? Szerinted a testvérek egymástol tanulták a dolgokat, kajak, tüzgyújtás stb? tévedsz! az egyke is ugyanugy elmehet táborokba ahol megtanitják ezeket, vagy esetleg ők kivannak tiltva? érdekes.

az igaz hogy ha gyermek születik azt nevelni is kell, éppen ezért legyen csak egy, de mindent megtudjak neki adni, minden téren a maximumot!

statisztika: boldogabbak az egygyermekesek mint a nagycsaládosok. a válási statisztika is ezt mutatja.

meg is tudom érteni.

3 vagy annál több gyermeknél már nem jut annyi idő egymásra, de még talán, sőt biztos, a gyerekekre sem.

Bocsássatok meg,hogy közbeszólok,de ha már a statisztikáknál tartunk: az egykék hajlamosabbak a depresszióba,az öngyilkos hajlam is nagyobb,nem tanulnak meg osztozkodni... Tehát van pár ellenérv is,hogy miért ne 1 gyereke legyen egy párnak.

Azzal nem értek egyet,hogy maximálisan mindent meg kell adni egy gyereknek-vagy többnek. Miért is kellene agyon kényeztetni?

Én azt vallom,hogy a gyerek tanulja meg,hogy semmi nincs ingyen. Ha valamit szeretne,nem azt mondom,hogy ne kapja meg! Csak ésszel,mértékkel mindent! Ha ne adja isten lecsúszik az a család az anyagi lejtőn,és a gyerek hozzá szokott,hogy mindent megkap,akkor ugyan úgy fogja igényelni akkor is,ha a szülőknek nem telik rá,nagyon rosszul fogja nem csak a gyerek viselni,de a szülők is. Hibáztatni fogják magukat...

A gyermeknevelés kihívás,akár 1,akár több gyermeke van valakinek.

Nekem vannak testvéreim,bár elég nagy korkülönbséggel,de vannak. Én azon szerencsések közzé tartozom,aki a legkisebbként cseperedett fel.Láttam a testvéreim hibáit,láttam a szüleim hibáit,tudom mit ne tegyek,és mit tehetek azért,hogy bizonyos dolgokat ne szúrjak el úgy,ahogy nekik sikerült. Nagyon szeretem a családom,félre ne értsetek!! Belőlem ezáltal jobb ember lett!

Őszintén nem tudom elképzelni,hogy hogy lehet valaki csak 1 gyermekkel az oldalán boldog,de ha valaki így a boldog,hát nem akarom meggyőzni az ellenkezőjéről!! Mindenki maga tudja,hogy mit képes és mit nem képes véghez vinni.

A gyermeknevelés valóban szép feladat,most mindegy,hogy 1 vagy 5 gyerekről van szó! Ugyan úgy megvannak a szép és kevésbé szép oldalai. Az,hogy amikor már túl vagyunk egy időszakon,csak a szépre emlékszünk,amin mérgelődtünk is már csak mosolyogva esetleg nevetve meséljük... Érthető nem? Szerintem mindenki életében van olyan,hogy csinált valamit,amit bánt,de később már máshogy emlékszik vissza.

Nincs ebben semmi rossz!

Aki nem szeretne több gyerkőcöt,az ne vállaljon be,akinek meg az élete értelmévé vállt a gyermeknevelés,annak meg sok egészséges lurkót kívánok,és hogy gond nélkül fel tudja nevelni :-)