Szeretitek, ha az orvos vagy ápolónő (nem a védőnő vagy a gyerekorvos) ad pl. matricát a gyereketeknek és a szülővel is beszél pár kedves, személyes szót?

Én gyerekeim szeretnek matricát kapni :) Szeretem, ha kedves hozzám a doktornő és az asszisztense, de azt nem szeretem, ha több percen keresztül csacsognak velem, hiszen azért megyek oda, mert beteg a gyerekem, tehát sietek haza.

Viszont ha tényleg csak pár szó, azzal nincs bajom, azt szeretem.

De az a legfontosabb számomra, hogy a gyerekeimmel kedvesek, és az egyik gyerekem nagyon fontos alvóállatkáját is mindig megvizsgálja a doktornő, meghallgatja az ő tüdejét is, és tudom, hogy ez nagyon jól esik a gyerekemnek.

Voltunk már ügyeletes másik dokiknál, hát őket nagyon nem szerettem...

Igen, sőt én mindenhol utálom az olyan antiszociális embereket, akik csak muszájból, utálkozva végzik el a munkájukat és nincs egy jó szavuk és/vagy egy kedves mosolyuk sem a többi emberhez.

Az ilyeneknek egy gyárban a futószalag mellett vagy egy egyszemélyes irodában, adatrögzítőként lenne a helyük, nem emberek között...

Azt meg különösen utálom, ha olyanok antiszociálisak, akik kiszolgáltatott helyzetben lévő emberekkel foglalkoznak, mint pl. az egészségügyi dolgozók.

Úgyhogy kérlek, maradj meg ilyen kedves és közvetlen, majd még 30 év munkaviszony után is! :))))

Sokan szerintem nem félnek,inkább csak rossz napjuk van,a gondjaikat nem tudják "eltenni későbbre", nem tudják félre tenni,és ezért olyan "fapofájúak",ezért olyan sietősek.

Én eddig nem sok olyan dokival találkoztam,aki kedves volt! A házi dokimhoz amikor bementem és vinnem kellett a gyermeket,akkor Ő adott matricát- a felesége a gyerekorvos,Ő soha nem ad!

Az ortopéd szakdoki is tök rendes volt,meg amikor a balesetire kellett vinnem a legkisebbet (a nagyom segíteni akart Neki a hasáról vissza fordulni a hátára,aminek az lett a vége,hogy a gyerek iszonyatosan ordított,majd megnyugodott,de az egyik kezét csak lógatta maga mellett- kicsit kirántotta a nagy,2-3 napig fel volt kötve,utána már nem volt gond) Ők is rendesek voltak,a röntgenes is annyira aranyos volt... Nem beszélgettünk,de részemről már az is kedvességnek számít,ha nem unott,gondterhelt arccal,hanem mosolyogva képesek mondani,amit kell. És ahogy a doki meg a röntgent végző is beszélt a kislánnyal... Iszonyat türelmük volt végig hallgatni azt a keserves sírását...

Bár csak ilyen emberek lennének az egészségügyben!!! Tudom,nem ezért fizetnek Titeket,de akkor sem bánnám ha csak ilyen emberek lennének az e.ü.-ben! :-)

Üdv: 3 lányos,14hkm