Minden pillanatban feltételeznünk kell, hogy "rosszat" csinál a babánk?

Nekem a fél szemem mindig a gyereken van. Én is jártam már igy, hogy nem vettem észre és valamit a szájába vett, azóta nem játszik egyedül, még a szobájában sem. De egyszer a folyton rágós korszaknak is vége lesz. De akkor meg lesz más. Szóval igen mindig résen kell lenni.

Ha nagyon csenben van szaladj oda, tuti valami rosszaságon töri a buksiját. Rágós korszak már elmúlt nálunk, 2 éves és egyiknap meséli lenyelt egy gombot. Atya világ gondoltam, de másnap kaka vizsgálat és kijött a kicsike. Eltettem emlékbe. Kinderekre figyelni kell,csak egész játékokat adj neki és előtte játsz velük te is húzogasd, cibáld meg a játékokart, ha te nem tudod szét szedni talán ő sem.

Kisebb balesetek szerintem mindig lesznek, hiába növesztünk 100 szemet. Teljesen váratlanul csinálnak dolgokat, mi még nem is számítunk azokra. Írok példát: babócám épphogy fel tudott állni, úgy tűnt, örül hogy két kézzel kapaszkodva egyenesen marad és nem rogynak össze a kis lábai. Errefel ébredés után arra megyek be a szobába, hogy kihajolva a kiságyból kibányászta a vattát a zsebes tárolóból és vidáman tömködte magába. Erre az életben nem gondoltam volna, hip-hop ment neki az álldigálás fél kézzel is... Aztán: "megmentettem" a hanyadtvágódástól a ruhaszárítónál, rögtön utána "megmentettem" a lezakózástól a lépcső legalsó fokáról, ezután betettem a járókába hogy biztonságban legyen, mire hanyadtvágódott... Persze az ember szívbajt kap, de sajnos képtelenség mindent időben megakadályozni. Akkor egy gumiszobában kellene laknunk lekerekített élű hungarocel bútorokkal... Szóval én a nagyobb balesetek elkerülésére lövök.