Kuldtek már ki valahonnét babakocsival?

Engem se küldtek ki még sehonnan, de volt néhány hely ahova nem fértem be. Így aztán mielőtt mentünk volna valahova, elterveztem, hogy mit hogy fogok csinálni, meg hogy kocsival tudunk e oda menni stb. Aztán már sok helyen megfigyeltem hol milyen ajtó van stb minden részletet, így már profi voltam. De mire megszoktam, már a kisebb kocsit használtuk, aztán mostmár el merek vele menni néha gyalog is hosszabb távra, de olyankor kalkulálok azzal, hogy cipelnem kell néha. 2 éves múlt, soha nem kéredzkedett fel, de most nagyon. Mondjuk ha tudom, hogy távolabbra megyek vele, akkor elviszem az összecsukható ernyőkocsit így is, mert gyorsabb, és neki is kényelmesebb, meg hát nekem is. Bár nehéz buszra fel, vonatra fel, le rakni, de itt is próbálok a részletekre figyelni, hogy olyan busz, vonat legyen aminél könnyebb fel, le rakni. Mert néha hiába csukom össze, akkor is fogni a gyereket, az összecsukott kocsit, nálam ugye egy táska, kicsit problémás. De ha sokat csinálja az ember, akkor azért bele lehet jönni.

De amúgy nekem is sokszor eszembe jut, hogy szegény mozgáskorlátozottak. Sok helyre nem tudnak eljutni. Meg még néha tényleg, amikor még a járda sincs úgy megcsinálva hogy közlekedni tudjon egyedül. Bár azért a környezetemben elég jó tapasztalataim vannak ilyen téren, de láttam már olyan helyet, hogy elképzelésem sincs, hogy hogyan jut ki onnan, vagy be oda. Pl buszállomás, vonatállomás, tehát nem pont bolt.

Hát amúgy meg igen, vannak unott eladók is, de azért vannak kedvesek is.

Én is dolgoztam eladó-pénztárosként egy üzlethálózatnál, és volt egy bácsi bottal aki a forgóajtón alig tudott bemenni én gyors kiszáltam a kasszából és kinyitottam neki. Ez ugye nem volt szabályos viselkedés, mert engem ezért el is küldhettek volna, de amikor a bácsin láttam, hogy milyen hálás, akkor többet ért. De hál Istennek nem volt ebből problémám. Mondjuk a bácsi ritkán jött, nem minden nap. Mert az úgy már nehezebb lett volna.

Sokszor nem értem az ilyen üzlethálózatokat sem, hogy ilyen emberekre miért nem gondolnak. Hiszen lehet csak egy kenyeret, tejet, vajat vesz, de hát akkor is, örülni kéne hogy ide jár hozzánk, nem máshova még azért a kicsiért is, ezért könnyíteni kéne nekik, nem?

Na de hát ez van.

Én még azt is utálom, hogyha nem vásárolok semmit és kimegyek akkor fintorognak. Meg még azt sem szeretem, ha rámszállnak egyből, hogy miben segíthetek, miközben én csak nézelődök, meg mikor még a nyomomban jár, ha hozzáérek valamihez meg egyből ugrik na hát ezt utálom. Csak hát a nézelődőből lesz a vevő. Ha nem most, majd egyszer. De ha kedvesek valahol, akkor az sok embert ösztönöz, hogy oda menjen vissza, pláne a mai érzéketlen világban.

De amúgy mikor nézelődni megyek, akkor a segíthetek kérdésre, határozott, de udvarias válasszal annyit felelek, hogy köszönöm, csak nézelődök, szétnézek. Aztán van hogy már a pokolba kívánnak, de hát ez van. Ha nem nézek meg mindent, hogy mi a kínálat, akkor nem tudom érdemes e mondjuk fizukor ide jönnöm megvenni a gyereknek, vagy magamnak a ruhát, cipőt stb-t.