S. O. S.! S. O. S.! Kétszer hányt nagymennyiséget 3 éves gyerek, majd elaludt! Felébresszem, hogy megitassam?

Nem voltunk végül. Volt egyszer agyrázkódása, egyértelmű volt, zavart volt, stb., pedig nem is hányt. Láthatóan nem döntöttem rosszul, kutya baja, fölösleges tortúra lett volna számára éjjel, ma pedig szépen beviszem, hogy lássa orvos.

Igen voltunk, tanácsolták a megfigyelést, mivel nem zárható ki, hogy attól hányt, bár nem is bizonyos. Nem maradtunk, teljesen jól van, tudom mire kell figyelni, közel lakunk a kórházhoz, stb. Most a legfontosabb a pihenés, de az előző ilyen esetnél sem lehetett vele bírni (miért is lehetne) 1 kórházi ágyon, itthon viszont mesével, odafigyeléssel akár fekvésre is tudom bírni. természetesen magam is megkérdőjelezem a döntésem, de most mégis így alakult.

Hú, köszi, ez most jól esett. Már kicsit gyik-os aggyal gondolkozom, és hallom harsogni, a na szép kis anya, és társai, pedig tényleg nagyon felelős, és aggódó szülők vagyunk, de most tényleg ezt láttuk helyesnek, holott sokkal kisebb probléma miatt is megmozgatnék minden követ, ha kell. Biztos nem véletlen, hogy most így alakult.