Nem érzitek néha úgy, hogy ebben az országban kilátástalan a jövő és mire oda jutnátok, hogy gyereket vállalhattok, már túl idősök lesztek?

Én nagyon nem értek veled egyet. Millió gyerek nő fel lakásban, köztük az enyémek is, panel, és semmi bajuk nincs. Naponta kétszer megyünk a levegőre, a játszótér tele van barátokkal, folyton gyerekek között vannak. A lakásunk hitelből van, és nincs kocsink. És élünk, szépen, szeretetben boldogságban.

Érdekes felfogás? Lehet. De kérdezd meg a szüleidet, nagyszüleidet, ők vállaltak-e gyereket autó meg minden csilli-villi extra dolog nélkül. meg fogsz lepődni, gogy nem hogy autójuk, automata mosógépük sem volt. És megoldották.

Én is úgy gondolom etéren mint Gabka. Nekünk van saját házunk mert valahogy ez M.o-n kiemelten fontos...közben meg eladni most nem tudjuk viszont máshol sokkal jobb álláslehetőségek várnák a férjemet, meg engem is, de most röghöz köt a ház..

A másik dolog amihez hozzá akartam szólni hogy a család támogatja e a továbbtanulást...nekem szegény anyum 5 ezer ft-ot tudott adni a kolira ahol laktam (azt se mindig) azonkívül nagyon jól kellett tanulni hogy évfolyamelső legyek amire relatív sok önsztöndíj járt és szoc.tám is létezik ha valaki tényleg ennyire rosszul áll, és igen fel kellet vegyek diákhitelt is.

Nem mondom hogy ez a legjobb megoldás hiszen utána azt vissza kell fizetni, de ha belegondolok, anélkül nem tudtam volna megcsinálni a sulit, és egy szál érettségivel még kevesebb lehetőségem lenne az álláspiacon.

(persze nem vmi sose hallott szakra gondolok).

Sok igazság van abban, amit már előttem leírtak, de téged is megértelek. Elvégre, hogyan jusson előbbre az ember, ha nem álmodozik? Ki ne szeretne egy szép családi házat, kerttel? Nincs is ezzel semmi baj. De, még csak 22 éves vagy! Még messze nem járt le az időd, még azt sem tudod, hol, milyen körülmények között leszel 3 év múlva és még akkor is csak 25 leszel!

Nincs bútor? Hidd el, kevesen tudnak úgy lakásba költözni, hogy mindenük megvan, ráadásul új. Mi 5 éve úgy kezdtük, hogy volt egy ágyunk, és egy olcsó konyhabútorunk. Aztán szép lassan (igaz, egyenként, áruhitelből), lett új hűtő, hálószobabútor stb. Mi egy 3000 Ft-os ikeás asztalnak is úgy örültünk, mintha faragott diófából lenne. Nappali szekrénysorunk, rakás dolgunk még mindig nincs, de majd lesz.

Nincs veled semmi baj, csak türelmetlen vagy. Mindent akarsz, egyszerre. Ez így tényleg nem megy. De szép lassan, türelemmel, munkával ti is alakulni fogtok, lesz baba is, bútor is.

Egyébként ajánlom a vaterát ez ügyben. :)

#4 vagyok.

Nem hordtam sittet 20 évesen, igazad van. Viszont nem vagyok elkènyeztetett kiskirálylány, akinek beállítottál. Felvettek államilag támogatott egyetemre, ami mellett munkából és ösztöndíjból éltem, mert nem volt, aki eltartson. Ha valaki akar valamit, meg lehet oldani, ott van a levelező is.

Nem fogtad fel, mit akartam mondani a mindent megadásról, esetleg olvasd el újra, hátha leesik. Arra meg várhatsz, hogy mindened meglegyen... Olyat viszont nem írtam, hogy ha fedél van feletted rohanhatsz is a szülèszetre, kösz a kisarkítást.

Szia! Én is megértem az elkeseredésed, valóban kilátástalan, ha az ember megpróbálja elképzelni, mikorra tudja elérni akár csak az általad felvázolt vágyakat. Viszont azt gondolom (ahogy már előttem is írták), hogy ha ti vágytok már gyerekre, akkor ne halogassátok azért, mert talán pár év múlva jobb lesz. Mivel a jelenlegi körülményeitek mellett nem a „semmibe” születne a kisgyerek, vágjatok bele bátran! Azt hiszem, ha az ember halogatja, nem jön el sosem a megfelelő pillanat, maximum úgy jár, mint az egyik hozzászóló írta, hogy a „biológiai óra” sürgetése miatt kénytelen egyszer csak belevágni. Szerintem nagyon ritka az az állapot, amit a megfelelő időnek érez az ember a gyerekvállalásra, ha az egyéb vágyait követi… legalábbis én ezt látom a környezetemben. Legyen kocsink, ha az megvan, legyen házunk, ha az megvan, kiderül, hogy nem jó fejek a szomszédok/kirúgnak a munkahelyünkről/meghalnak a szüleink, bármi, mindig közbejön valami, és csak az ember csak halogat, halogat…

Ja, és az anyagi biztonságról meg az a véleményem, hogy a legtöbb ember sosincs biztonságban ilyen téren sajnos. Tudod, én gyes után vállalkozni kezdtem, és megőrjített eleinte, hogy nem havi fix fizetést kapok, ahogy előtte, hanem össze-vissza. Teljesen bizonytalannak éreztem a helyzetem… majd rájöttem, hogy az alkalmazotti lét sem biztos, mikor láttam, hogy rúgják ki jól menő cégektől a magas pozícióban lévő ismerőseimet. (Persze nyilván vannak, akik annyit össze tudnak szedni, hogy sose kerülhessenek anyagi gondba, de azt hiszem, ti is a dolgozó emberek közé tartoztok inkább.)

Nagyon fiatalok vagytok, ami azért is jó, mert ha pl. nyelvet tanulnál, iskolába járnál, azt megteheted gyed alatt is. És annyi minden változhat pár év alatt!

Mindemellett mondom, megértelek, mi ugyan egy igen kicsi társasházi lakásban élünk (és ácsingózom egy kertes házra, de sosem lesz sajnos), viszont most is van a házunknak kertje, ami szuper a gyerekeknek. De ismerek olyanokat, aki a belvárosban nevelik boldogan a gyerekeiket, és folyton játszótérre járnak (amitől engem a hideg ráz ki), és köszönik, tök jól vannak. Ezt csak azért mondom, mert lehet, hogy kompomisszumot is köthetnél, mondjuk kertes ház helyett először költözzetek egy zöldövezetbe, kertes társasházba, az nem olyan drága – aztán, ha gyarapodtok, és megtehetitek, még mindig vehettek később egy saját házat.