Anyukák, most őszintén! Szoktatok néha csúnyán beszélni a gyerekhez, és olykor "kicsit megrázni"?

sajnos igen :-(

nagyon bűntudatom van olyankor, de volt, hogy amikor csecsemő volt ráüvöltöttem, amikor ő is üvöltött, persze ettől csak megijedt és még jobban sírt, és én sem lettem nyugodtabb...

most a másodikat várom és magnéziumot szedek, amitől sokkal nyugodtabb vagyok, így nincs ilyen, de múltkor pl. megharapott és megütöttem, de nem szándékosan, csak megijedtem, és reflexből meglegyintettem...

Sajnos nálam néha előfordul. Olyankor utána nagyon lelkiismeretfurdalásom van, okkal. De persze nem agyonverem vagy ilyesmi, meg nem rendszeresen, de előfordult már hogy odacsaptam neki. De én is iszok magnézium pezsgőtablettát, hátha segít, meg saját magamat próbálom nevelni, hogy nem szabad. De mikor ott vagyok abban a helyzetben nehéz. De volt már mikor sikerült, elég sokszor. Ez olyankor még nagyobb türelmet és erőt ad.

Sajnos nekem néha azért jön ki mert már nem bírom itthon a párommal a dolgokat, meg hát nagyon nehéz anyagilag is, meg egyszerűen van hogy érzékenyebb vagyok.

De teszek azért hogy ne legyen ilyen még néha sem! De mikor kicsike volt nem volt ilyen gondom. Most ezt a dackorszakot viselem nehezen néha, meg hát ugye a sok gond mellette a nehéz. De tudom hogy nem szabad a gyereken kitölteni és igyekszem is ezt elkerülni, de néha sajnos nem sikerül. De próbálok tenni ellene. Csak nehéz hogyha nincs senki aki veled van és segítsen, akire számíthatsz.