Mennyire reális elképzelés két gyerekkel, pár millióval családostul kitelepedni Németországba, ott dolgozni, élni?

Férjem is kiment Németországba lassan 1éve,gipszkartonozik. Én itthon maradtam,mert közben terhes lettem,de tervezünk,hogy 2013 nyarán kimegyek 2gyerekkel.

A lényeg az,hogy német cég legyen,német főnök,ne magyar,mert azok meglopják az embereket!

Ugyan, én a helyetekben belevágnék. Mindkettőtöknek jó szakmája, kinn nagyon jól megfizetik a szakmunkásokat, nekem hentes ismerősöm van kinn, hát had ne mondjam mennyivel keres jobban, mint itthon és mennyivel jobban él, még akkor is ha kinn sincs kolbászból a kerítés.

A nyelvet meg hamar megtanulod, pár hónap és menni fog mint a karikacsapás, ha tanultál régen is jönni fognak elő a dolgok, plusz nagy segítség lesz a nyelvtanfolyam.

Rengeteg ismerősöm van bár jobbára ausztriába, nagy részük úgy ment ki, hogy egy kukkot sem tudott németül, az egyik pl 35 évesen mindent itthon hagyott, egyik nap elindult, fél év alatt simán beszélte a nyelvet. Nagyon sokat számít hogy rá leszel kényszerülve a nyelvhasználatra.

Remek szakmátok van, mindketten azonnal el fogtok tudni helyezkedni!!!... :-D

Ne aggódj, ha kinn éltek, rá leszel kényszerítve a nyelv használatára, pár hónap alatt folyékonyan fogsz beszélni!...

Szerintem ne éljetek külön, mert bármilyen jó a házasságotok, 1-2 év múlva el fogtok hidegülni egymástól külön élve, a gyerekek sem fogják ismerni az apjukat...

A gyerekek jövője szempontjából a gyerekeknek is sokkal jobb lesz kinn!...

A barátnőm 10 éve él kinn Németországban, két kislánya született kinn egy pasitól, ahogy elköltözött tőle (mert megromlott a kapcsolatuk) azonnal kapott egy szociális bérlakást!... A gyerekeknek 18 éves korukig minden gyógyszer és orvosi ellátás INGYEN jár!...

Ne aggódj, nyugodtan települjetek ki, 1 év után haza sem akartok majd jönni!... :-))

Igen, könnyű mondani, hogy menjetek, csináljátok. De nem könnyű ezt gyerekkel.

Mi megpróbáltuk, de beletört a bicskánk. A férjem Ausztriában dolgozik, a fiunk fél éves volt, mikor kimentünk. Tanulgattam a németet, majd amikor betöltötte a 3at a fiam, beadtam oviba. Mit ne mondjak, abszolút nem foglalkoztak vele, mindig telefonáltak, hogy a gyerek sír, így nem tudtam dolgozni. Nem akarták, hogy megszokja, volt, hogy amikor mentem érte, azt láttam, hogy a sarokban ücsörög és senki nem foglalkozik vele. Pedig az igazgatónő kihívásnak tartotta, hogy megtanítsák a gyereket németül. Ebből én nem láttam semmit. Hetekig ment a huza vona, otthagytam a munkahelyem, napi 2 órára vittem, úgy sem szokta meg, a többi kiközösítette. Megbetegedett, ment 2 napot, újra beteg lett és ez így ment hónapokig. Meguntam és hazahoztam. Az első nap óta imád járni az oviba, sír ha hétvége van.

Én is tervezem, hogy csak megpróbáljuk újra, de nagyon féltem tőle a fiamat. Meg most várjuk a másodikat és nem szülnék kint semmi pénzért.

31hkm