Akinél az első baba nehezen jött azok hogyan álltak neki a kistesónak lelkileg?

Nekem az első 21 évesen 1 évre jött.A második egyből.A harmadik pár hónap,a negyedik 33 évesen 5 hónap.

Ne görcsölj rá és szedjél kismamavitamint.

4 gyerkőc anyukája

Elhiszem,hogy kiakadsz,de hidd el minél jobban akarod annál jobban nem fog jönni.

Nekem a 4. is 5 hónap volt 33 évesen és minden hónapba csalódás ért emiatt.

Mindenképp vegyél kismamavitamint s kezd el szedni.

Az se jó ha mindennap együtt vagytok,így jobb,ha 2 naponta.Ja és próbáld ki az aktus után a gyertyapozíciót.Tudom,hogy így most viccesen hangzik,de nekem segített.

Kitartás!!!!

4 gyerkőc anyukája

Akkor elmondom az én történetem.

Nagyon szerettünk volna babát, de nem jött. Teltek az évek nem jött. Én is megkaptam a ne görcsölj rá jótanácsot, de ez sem segített, nem a rágörcsölés volt a probléma. Egyszer csak pozitív teszt! Hurrá sikerült! Nagyon boldogok voltunk. A 21-ik hétig, mert kiderült, végtagfejlődési rendellenesége van, és meg kell hogy szüljem. :( Ez után kezdődött a kálvária, megint évekig. EGyre többen és többször kaptam: ne görcsölj rá! Sikerülni fog. ERedmény: három vetélés. Azt hittem meghalok. Egyszercsak kiderült egy véletlen vérvételből, hogy rossz a pajzsmirigyem, gyógyszert kell szednem. Három hónap múlva ismét két csíkos teszt. Nem hittem el. Azt gondoltam megint elveszítem. Az egész terhességet végigrettegtem, de hála a Jóistenkének ott fennt, egészséges kisfiam született. Mindennek két és fél éve. Kistestvért természetesen szeretnénk, de megintcsak nem sikerül. Tavaly novemberben, és idén márciusban is volt még két vetélésem. Eredmény: hét terhesség, egy egészséges gyerek. Ez nagyon rossz átlag...sőt....... Akarom, küzdök, vágyom rá, és addig addig megyünk amíg nem sikerül. NEm adom fel. A férjem már többször is megjegyezte, hogy olyan vagyok mint egy makacs kisgyerek, más már rég feladta volna ennyi veszteség után, én meg csak azértis............ Hát reménykedem hogy csak lejön hozzám, eljön hozzám az a kis lélek akit nekünk rendeltek el..... ha kell végigcsinálom megint akárhányszor is kell....csak legyen... Tehát sajnos én nem csak hónapról hónapra csalódtam, hanem csalódtam, majd örültem, majd megint csalódtam, majd megint örültem, majd megint........ Aki sokat várt egy babára, tudja milyen érzés a remény, a nemvárt napján érzett "tünetek", a horribilis összegek amiket terhességi tesztekre (vagy talán ovulációs tesztekre is) elköltünk a hosszú idő alatt....

Megkérdezhetem hogy kivizsgáltattad-e már magad? Lehet hogy csak egy apróság (pl hormonális eltérés, vagy pajzsmirigy túlműködés) okozza a hosszú várakozást, ami egészen jól kezelhető gyógyszerekkel....

Én azt mondom, aki már több mint egy évet vár egy kisbabára ne a rágörcsöléssel meg a lelki tényezőkkel foglalkozzon, hanem nézesse meg magát, mert éveket lehet így elpocsékolni, és éveket lehet így reménykedni, sokszor a hiábavalóságért...

Ne félj a csalódástól kérlek! Fogadd el, hogy mindig csak 25% esélyetek van egy hónapban, és pont most nem estetek bele, na majd legközelebb..... Nehogy feladd nekem, tudom hogy ismét attól félsz, hogy újra átéled mindazokat amiket az első picikéd előtt, és hogy az mennyire rossz volt, és csalódással teli, de hidd el ezer százalék megéri a végeredmény! Minden hónap csalódás, egy újabb hónap remény, és végül csak ott fog szuszogni majd melletted a kiságyban!!!!!

Minden jót kívánok neked!!!

Az elsőre sokat vártunk, majdnem 2 évig próbálkoztunk. Aztán az oka is kiderült. így már közelebbi volt a cél. Nagyon nehezen sikerült, hatalmas boldogság volt.

Mikor ő 2 éves múlt, akkor határoztuk el, hogy próbálkozunk újra, nem megyek vissza dolgozni. De időben belevágunk, hátha megint ilyen sokat kell várnunk a sikerre.

Igazán nem is aggódtam, a kislánnyal foglalkoztam, csak éppen nem védekeztünk. De nem számoltam semmit, nem kértem orvosi segítséget, nem kaptam injekciókat stb...

A kislányunk 2,5 éves korában vettem észre egyik nap, hogy hát csak-csak nem akar megjönni..akkor vmi lehet?!

Most vagyok 33 hetes a testvérkével és nagyon örülök, hogy ilyen könnyen sikerült.

Valóban nálam is így volt: Az elsőre rágörcsöltem, minden hónapban bele voltam betegedve a kudarcba. Most meg? Semmi aggódás, semmi görcsölés és szinte azonnal összejött. :)

Az első babánkra majd' 2 évet vártunk. Most már 1,5 éves és ősszel szeretnénk "nekiállni" a tesónak. Először én is így voltam vele, mint Te. Hogy milyen nehéz lesz, stb.

De mostanában olyan sokat olvasom, itt, hogy a második babó szinte mindenkinek gyorsabban összejött mint az első. Így hát reménykedek! Plusz konzultáltam az orvosommal is, pont a múlt héten. Nagyon rendes volt, mert felajánlotta, hogy akár most is elindulhatok a kivizsgálásokra, ha az megnyugtat. De mivel a ciklusaim szép egyenletesek ( a terhességem előtt nagyon össze-vissza voltak, 23-36 napig terjedtek) és a vizsgálat során sem talált semmi rendelleneset, ne aggódjak annyira. Ezért úgy döntöttem, hogy akkor előbb inkább próbálkozunk pár hónapig. Nagyon pozitív leszek és nem keseredek majd el, már az első hónapban. :)

Az első babánk nagyon nehezen jött, évekig vártunk rá, aztán orvosi segítséggel meg is fogant. Meg is született rendben.

Aztán mivel úgy voltunk vele, h biztosan nem lesz több gyerekünk, nem is foglalkoztunk a dologgal, semmi védekezés, semmi para.

Szülés után az első mensim 9 hónappal volt, aztán hol volt, hol nem. Semmi kiszámítható dolog, de nem is foglalkoztam vele. 16 hóig szopott a fiam.

Aztán, elválasztás után kb 2 hónappal olyan furcsán megduzzadtak a a melleim, és rendesen szivárgott belőlük a tej. Mivel nyár volt, még melltartó betétet is beraktam, nehogy átüssön.

Pár nap múlva, vettem egy tesztet, ami már aznap este 2 csíkos lett! Csak ámultam és bámultam, de a másik pillanatban azt hittem elájulok. Másnap hívtam a dokimat, ő is csak hitetlenkedett, és mivel épp ügyeletes volt, be is hívott megvizsgálni. Hogy én meglepődtem ok, de a doki is, csak csodababának hívta a babát. 9 hetes volt amikor először jelentkezett.... most két és fél éves és a szája 3 percre se áll be! Egész nap csacsog és csicsereg ...

Szóval csak lazán, ha jönni akar úgyis jön. És ha nem parázol neked is könnyebb...