Ki emlékszik erre?

A patkánymérges kérdésre nem emlékszem, de amiben én segíteni szoktam más anyukáknak:

- ha gyerekkel van, a boltban a sorban magam elé engedem (van, hogy engem is előre engednek, ha babával vagyok- de ritka :-( )

- babakocsit fel/le emelni pl. buszra

- a járdán félreállni/oldaltlépni menet közben, hogy ne kelljen a babakocsival szembe jövő anyukának manőverezni és engem kerülgetni

pl.

Nekem három babás esetem volt:

Egyszer babakocsival volt egy anyuka, plusz a másik kezével fogta a nagyobbik kisfia kezét. Odaugrottam, hogy segítek, és mondta, hogy ha megfognám a kisfia kezét és felsétálnék vele a lépcsőn az bőven elég, mert a babakocsit egyedül simán felviszi. Megfogtam a kisfiú kezét, és simán feljött velem.

Egyszer pedig láttam, hogy jelzett a buszom, odaugrottam, hogy segítek levinni a babakocsit. Segítettem.

Egyszer pedig csak a bolt előtt volt a babakocsi, aludt benne a baba, rá lehetett látni az ablakból, és a baba csendesen aludt, de azért fél lépéssel távolabb megálltam, mert féltem, hogy valaki kiugrik egy kocsiból és ellopja. Nem tudom, miért volt az a félelmem, de amikor kijött az anyuka, akkor hevesen elkezdtem magyarázkodni, hogy ne haragudjon a téblábolásomért, de gondoltam, megvárom, amíg kijön, nehogy valami baj történjen. Nem haragudott, kedvesen megköszönte.

Ennyi volt.

Ilyenre gondoltál?

Igen, szoktam segíteni ha épp nem bevásárlásból megyek haza a síró gyerekkel :-)))

Nem csak más anyukáknak. Pár napja egy idős néninek segítettem felcipelni a lépcsőn a bevásárlókocsiját.

Azért is tartom fontosnak, mert így a lányom is megtanulja.

Párom sajnos nem, de ha együtt vagyunk oldalba bököm. Nem is nem akar segíteni, hanem nem veszi észre hogy kellene.

Amúgy nekem kismamaként és anyukaként is jó tapasztalataim vannak :-)) Pedig Budapest, 7. kerület

Emlékszem a kérdésre...

Én is szoktam segíteni anyukáknak, de időseknek is.

Múltkor a gyógyszertár elé volt lezárva a biciklim, egy anyuka pedig próbált bejutni babakocsival. Egyedül baromi körülményes, odamentem, segítettem neki. Múltkor ugyan itt nekem is segített ki-bejutni egy középkorú férfi. Mikor kismama voltam, magam elé engedtem a sorban aki kisgyerekkel/babával volt.

Segíteni igen, szoktam. Pl. buszon felemelni a babakocsit, pláne, mióta tudom, hogy ez mennyire nem könnyű, főleg némelyik ősöreg buszra. Szerencsére nekem már nincs ilyen gondom :) De szívesen segítek. A lépcsőházban is mindig fogom a kaput, ha valaki babakocsival szeretne ki-be közlekedni, vagy igazából bárhol, ahol kaput, ajtót kell tartani, szerintem ez alap udvariasság.

Lakik itt a házunkban egy anyuka, múltkor jött haza a babájával, babakocsival, plusz kb. öt megtömött szatyorral, épp állt lent a kapuban és tanakodott magában, hogy mindezt egyszerre hogyan bűvészkedje fel a másodikra (a babakocsi sem volt éppen kicsi), én meg éppen mentem el, így találkoztunk lent. Mondtam neki, hogy nyugodtan vigye fel a cuccokat, addig lent vigyázok a babára, így nem kell egyedül hagynia, és a dereka se szakad le. Nekem nem volt sietős, és mióta már ilyen nagy fiam van (négy éves múlt), olyan jó egy kicsit ilyen pici baba közelében lenni :)

Viszont látszólag egyedül hagyott babakocsihoz nem biztos, hogy odamennék. Ha észrevenném, hogy mi van, gondolom a közelben maradnék, és figyelném, hogy jön-e valaki, de nem hiszem, hogy oda mernék menni és bármit akciózni. Hiszen ki tudja, lehet, hogy valójában a közelben van az anyuka, csak én nem látom, aztán én lennék a nemtudom mi, hogy mit piszkálom a gyerekét.