Miért nézik le azokat a nőket akik bölcsibe adják a gyereket, de nem kényszerből, hanem a saját jó közérzetük véget?

Mert arra ott lesz az ovi!Most az anyjára van szüksége és kicsit úgy tűnik,mintha le akarnád passzolni valakinek,hogy neked ne kelljen rá felügyelni és azt csinálhass amit akarsz!

Én nem ítélem el!Mindenkinek a saját gyereke!!!

Hát ez attól is függ ám, hogy mekkora az a gyerek. Az enyém is megy 2 évesen bölcsibe, oké, nagyon más választásom nincs is, hiszen egyedül nevelem, de be kell vallanom, hogy meg is bolondulnék, ha még egy évig itthon kéne lennem. Van, hogy napokig nem találkozom felnőtt emberrel. A gyereknek is jobb, ha vele egy korúak között van, nekem is jobb, ha velem egy korúak között vagyok, nem? És nem a dadusnak szültem, de nem is magamnak, gyűlölöm ezt a kifejezést. A gyereket az anya jó esetben az életnek szüli, nem saját magának, nem tulajdonának. Amúgy meg azért mert egy gyerek elkezd bölcsibe járni, nem jelenti azt, hogy attól kezdve nem is látja az anyját. Ott a délután, este, a hétvége, stb. Én sose éreztem úgy, hogy nem vagyok eleget a szüleimmel, hiszen késő délután, este, hétvégén mindig volt alkalom játékra, közös programokra.

Egyes szülők kissé túlpörgik ezt a dolgot. Mindenki a saját gyerekét ismeri a legjobban, tud mérlegelni. Az én fiamról tudom, hogy szeretni fogja a bölcsit, mert már pici kora óta szinte bárkire rá lehetett bízni, akit ismert, mindig is nagyon barátságos volt, most is ilyen.

Én nem ítélem el, de gondolj bele, milyen kevés a bölcsi! "Jó közérzet miatt beadó" anyukák gyerekei foglalják el a helyet a "kényszerből beadó" anyukák gyerekei elől.

Szerintem legfőképpen ezért.

Engem elvileg nem érint, csak akkor adom be a kicsit, ha az éhhalál fenyeget minket! Nem a dadusnak szültem, ne másnak nyíljon ki az én "rózsám"! Azért én megértem azokat, akik ezért fújnak. Aki kényszerből adja be a gyerekét, valószínű, hogy nem tud fizetni magánbölcsit.

Én maradni akartam otthon, végül úgy alakult, hogy 2,5 évesen bölcsibe ment, de nagyon jó volt neki is, mert éppen az utolsó 1-2 hónapban kezdte "unni" magát velem otthon, nagyon igénye volt vele egykorúak társaságára. Nem ugyanaz neki ám az anya meg az egykorú társ!

Legalábbis az én gyerekem ilyen volt, de minden gyerek más, ezt én is látom, az enyém dobott egy csókot és rohant be, a másik gyerekmeg üvöltött midnen reggel, mert bölcsibe kellett jönni és anyával akart lenni... Na, azt rossz volt nézni szegényt. Nagyon sajnáltam őt.