Helyes ez a gyakorlat a pedofília megítélésében?

hú,jól belenyúltál a témába.Az emberek nagyon féltik ettől a gyerekeiket és már rémeket látnak ott is ahol nincs,de jobb félni mint megijedni.A gyerekek felvilágosítása:te mit mondanál egy 3-4 évesnek hogy megértse és ne rémüljön meg?Vagy akár egy nagyobbnak.Volt ismerősöm akinek a lánya 8-9 évesen tisztába volt a dologgal,amikor megharagudott a nevelőapjára megvádolta alaptalanul.Ha nem lett volna annyira felvilágosítva eszébe sem jutott volna ez a vád.

Ez tényleg kényes téma. Egyrészt mert sokan visszaéltek már ennek a vádnak a lehetőségével, másrészt mert ez az a bűncselekmény ami az esetek túlnyomó részében ki sem derül. Én azokhoz tartozom, akikről nem derült ki, hogy gyermekként volt "dolga" pedofillal. A gyerekeimnek elmondtam, hogy mi az amit szabad és mi az amit nem, még a felnőtteknek sem. Amíg meg picike, addig bizony figyelni kell és nagyon megválogatni azt akire rábízzuk a gyereket. Persze ettől még nagyon nehéz kiszűrni. Na meg ami talán a legfontosabb, hogy legyen olyan kapcsolatunk a gyerekünkkel, hogy mindenről merjen beszélni.

Persze, hogy az emberek féltik ettől a gyerekeiket, de azért az ne legyen már normális dolog, hogy játszótéren üldögélő apukát kavicsokkal dobálnak meg, és nekirontanak.

4 vagyok. Azt még hozzáteszem, hogy talán éppen azért mert volt dolgom pedofillal soha nem gondolnám, egy játszótéren újságot olvasó férfiról, hogy az. Viszont ha egy férfi keresi a játszótéren a szülő nélkül ott játszó gyerekek társaságát az figyelemre méltó. De még az sem biztos, hogy pedofil.

Persze hogy nem normális ha kővel dobálnak meg bárkit akiről azt hiszik hogy pedofil.Ezt én sem mondtam.

Sajnos pont azok használják ki a gyerekeket akikről nem hinnénk.Nem a játszótéri apuka,hanem szomszéd bácsi,rokon stb.Akiben a szülő és a gyermek is megbízik .

Nekem a nevelőapám pedofil,nem én találtam ki kb 7 éves kormom körül kezdett el velem "foglalkozni" akkor még nem értettem miről van szó,szépen lassan világossá vált,hogy nem normális amit csinál,főleg mert mindig akkor mikor anyukám nincs otthon,kb 13 éves koromig tartott félelemben,megfenyegetett hogy ne mondjam el senkinek,hogy ez normális stb. 13 évesen már nem tudott hozzám érni mert erősebb lettem,félt,hogy elárulom,én nem mondtam senkinek,mert nem akartam anyukámnak rosszat,féltem is tőle.Sajnos ennek hatására 3-4szer voltam mély depresszióban,voltam pánikbeteg,bizonyos témájú filmeket képtelen vagyok megnézni,nem alszom jól,jártam többször is pszihológushoz.Először 18 évesen árultam el egyik barátnőmnek,majd pszihológusnak,majd 20 évesen anyukámnak aki nem hitt nekem,és vádolt,hogy elhallgattam. Úgy érzem a mai napig nem hiszi el,a nevelőapám,meg engem vádol,hogy rosszat akarok neki,kitaláltuk a párommal. Senkinek nem kívánom,hogy ilyet átéljen,lelkileg és idegileg törékeny vagyok,mindössze 22 éves vagyok,mégis sokkal több mindenen átmentem,mit valaki 50éves korára.Egyetlen dolog amit tehetek,hogy a gyermekem nem engedem a közelébe, a párom utálja nem képes vele egy térben tartózkodni ahogy én sem,de anyukám nem hagyta el,különböző kifogásai vannak,tudom neki sem egyszerű,ezért is dolgozom azon,hogy amint építkezünk elhozzuk magunkhoz,hogy az a mocsadék egyedül maradjon.Akik ilyennel visszaélnek tuti nem estek át rajta,nem könnyű feldolgozni,nekem nem sikerült,elmondani sem mertem,és nagy butaságnak tartom megdobálni a padon ülő apukát,pedofilok inkább rokonok vagy az ember közelében lévő "kedves" emberek pont ezért nehéz rájönni ki az,kihasználják a helyzetet,undorítóak,őket még a börtönben a gyilkosok is megvetik..