Van olyan hogy valakinek egyszerűen nem való gyerek, nem jön bele az anyaságba évek alatt sem? Egész életemet így fogom már leélni hogy akármit teszek, rossz anya maradok?
2 gyerekem van 4.5 és 2.5 évesek. Egyszerűen csak teszem a dolgom,mint egy gép de nem tudok olyan felhőtlen örömöt találni. Tudom hogy kicsik és aranyosak és ez az időszak nem jön vissza többet, de egyszerűen nem tudok olyan hatalmas örömöt erőt és energiát érezni hozzájuk. Állandóan fáradt vagyok, úgy érzem semmirekellő vagyok mert sokszor kell kiabálnom velük,nem értenek a szóból. Elevenek, rosszak mint 2 ördög. Irigykedve nézem a barátnőim gyerekeit ahol legalább a lányok olyan kis nyugis, megülős mama kedvencei. Nálunk 2 percig nem fér meg egymástól a két gyerek, állandóan ölik egymást mindenféle büntetés lepereg róluk.
Állandóan bújom az újabb és újabb nevelési témájú könyveket, hátha egyszer végre sikerül megtalálnom a kulcsot ehhez az anyaság dologhoz. Sose vagyok elégedett, mindig azt érzem, nem vagyok jó nekik, normálisan élünk, de nem tudom őket mindenféle divatos fejlesztésre vinni (lovaglás, játszóház, ovi angol, sok sok kirándulás, wellness szálló stb.)
Dolgozok én is fél éve ( a férjem nagyon sokat melózik) de nem a hivatásomban mivel abból nem élnénk meg, így csak "teszem" a dolgom nap nap után, de ott se töltődök fel.
Közben egy pár barátom van csak akikkel ha erről beszélek mindig csak furán néznek (akinek gyereke van) és annyit mondanak utazzak el kikapcsolódni. De nem érzem hogy az bármin segítene.
Egyébként is sokszor alig várom hogy vigyázzon rájuk a férjem én meg elmehessek akárhova, csak egyedül végre. De közben szintén lelkifurdalásom van.
Nekem nem szabadott volna gyereket vállalni, főleg nem kettőt. Gondoltam, jó lesz nekik hogy van testvér, de szinte mindig csak nyuzakodnak egymással, igen ritka hogy eljátszanak ketten.
Kedves kérdező, az általad leírt probléma szerintem ma egy szocializációs "népbetegség" ami tipikusan a 30-as értelmiségi anyukákat érinti, de természetesen előfordulhat fiatalabb, és mással foglalkozó anyukáknál is. Az a baj, hogy az egész szocializációnk, arra épült az elmúlt évtizedekben, hogy folyamatosan kihívásokkal kell megküzdenünk, feladatokat kell megoldanunk lehetőleg minél jobban, elvárásoknak kell megfelelnünk. Szóval, amit leírsz a kérdésedben, az kb annyi, hogy van itt ez a gyermeknevelés-projekt, és ennek a minél sikeresebb abszolválása érdekében te szakirodalmat tanulmányozol, recepteket keresel, igyekszel megfelelni a magad által és a környezeted által támasztott elvárásoknak, és folyamatos kudarcélményeket élsz meg. Ugye ha idézhetlek:
"Állandóan bújom az újabb és újabb nevelési témájú könyveket, hátha egyszer végre sikerül megtalálnom a kulcsot ehhez az anyaság dologhoz. Sose vagyok elégedett, mindig azt érzem, nem vagyok jó nekik, normálisan élünk, de nem tudom őket mindenféle divatos fejlesztésre vinni (lovaglás, játszóház, ovi angol, sok sok kirándulás, wellness szálló stb.)"
"Elevenek, rosszak mint 2 ördög. Irigykedve nézem a barátnőim gyerekeit ahol legalább a lányok olyan kis nyugis, megülős mama kedvencei."
Szóval elvárás-hegyek (mik köztudottan az ördögtől valók), megfelelési, bizonyítási kényszerek - első sorban önmagaddal, másodsorban a gyerekeiddel szemben.
De az Ég áldjon, kedves Kérdező, A NAGYKÖNYV BENNED, PÁRODBAN, GYEREKEIDBEN VAN. Nem valamiféle spirituális alapon, egyszerűen minden élőlény genetikai kódja tartalmazza a sikeres önreprodukciójához szükséges információkat is - ellenkező esetben kihalt volna. Ez nem egy vizsga, ahol könyveket kell bemagolni, és tanároknak megfelelni...
Magadban, a gyerekeidben meg a párodban keresd a válaszokat, a könyvek csak arra valók, hogy a látókört szélesítsék mások gondolatainak megismerésével. (téged spec egy időre eltiltanálak tőlük:))))
Szóval vagy Te, aki egy személyiség, valamilyen, a párod, aki szintén, és a gyerekeitek, akik szintén. És nektek kell együtt, családként funkcionálni... önmagatokkal és egymással kell tisztában lenni, a férjeddel és a gyermekeiddel élsz egy családban, nem a szakkönyvíróval, meg nem is a "divatos fejlesztésre cipelő" ismerőssel. Engedd el az összes nyomorult elvárást, ti vagytok egy család, ti ilyenek vagytok amilyenek, ti ígymegúgy működtök JÓL. És tök jó, hogy a gyerekeid elevenek, nem kuka "mamakedvencei", mit az eddig irigyelt ismerősödé... stb... és majd zsenik lesznek matekból és tökhülyék magyarból... vagy fordítva... mert VALAMILYENEK, egyéniségek. És ti nem "divatos fejlesztésekre" jártok, hanem mondjuk otthon társasjátékoztok vagy mittudomén - mert ti, az X.Y. család - ilyenek vagytok, és ez nem jobb vagy rosszabb a másik családnál, csak másmilyen. (sokmillióból lehet igazán boldogtalan gyereket nevelni, aki majd képtelen lesz örülni egész életében az élet mindennapi dolgainak)
Nagyon köszi hogy ezt leírtad!! Rosszabb pillanataimban vissza fogok térni olvasgatni:)
Amúgy a fő bajom nem is ez hogy nem ilyenek vagy olyanok a gyerekeim , mert ez valóban így van hogy el kell fogadni őket olyanoknak amilyenek és támogatni abban amiben jók.
Én csak attól félek hogy RAJTAM múlik részben hogy ki tud e jönni belőlük a pozitiv oldaluk, a jó tulajdonságaik és nem nyomom e el bennük vagy rontom el őket végleg, mert oké hogy van egy alaptípusuk, de azért nagyrészt nevelés kérdése sok minden.
Nem tudok rá így hirtelen példát mondani,de sokszor hallani beszélgetések során vagy akár könyvekben filmekben felnőttek között hogy anyám és apám így és így viselkedtek velem ezért én azóta úgy érzem hogy 1.nem vagyok elég jó 2. minden mindegy akármit is csinálok 3. nem foglalkoztak velem eleget 4. én majd gyökeresen másképp csinálom.
Szóval akárhogy is nézem, nagyon meghatározó leszek én és a férjem is a jövőjük szempontjából és ez a felelősség ez bénít meg.
Mert csak és kizárólag jó dolgokat szeretnék tanítani nekik, és azt szeretném ha csak pozitivan emlékeznének rám és olyan dolgokkal ruházzam fel őket amik a nagybetűs életben mind mind SEGÍTIK majd őket és nem pedig hátráltatják.
De lehet hogy ez nem is megvalósítható hiszen az életben semmi se csupán fehér vagy fekete:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!