Azok aki már a teherbeesés előtt tudták, hogyan fogják nevelni a gyereküket, azoknak sikerült, úgy ahogy elgondolták?

Még a szülés után is hosszú hónapok vannak hátra addig, hogy nevelni kelljen a gyereket, az első időszakban még nem nagyon van mit nevelni rajta, inkább csak gondozni kell. Viszont már ilyenkor is egy kis egyéniség minden egyes baba, nem lehet mindegyiküket pont ugyanúgy nevelni. Majd szép fokozatosan meg fogjátok ismerni egymást, és mire elkezd mászni, járni, beszélni, addigra te is megtapasztalod, hogy milyen nevelési módszerek a legjobbak nála.

Mesélek egy esetet: akkor még nem volt babám, pár éve volt, egy teraszon ültünk a baráti társasággal, és épp ment el a sétálóutcán egy család, anyuka, apuka, két lurkó. Anyuka előrement a kisebbik fiú után, és apuka épp észrevette, hogy a nagyobbik, olyan négy-ötéves forma belenyúl egy szemetesbe, mert meglátott benne valamit. Erélyesen, de nem durván rászólt, hogy nem szabad, fiam, nem nyúlkálunk a szemétbe, mások eldobálják, te meg belenyúlsz? A srác kivette a kezét, majd, mikor apuka elfordult csakazértis belenyúlt, amit természetesen észrevett apuka, és ráütött a srác kezére. Eddig a sztori, és most a reakció a baráti körömből, mert egy csaj rögtön lereagálta, hogy 'jézusom, veri a gyereket, s majd ezekből lesznek a gyilkos antiszociálisok...' Én szó szerint kinevettem a csajt, mondván, hogy mindennek van határa, és ha a srác megtanulja, hogy vannak dolgok, amiket nem szabad, akkor pont, hogy nem antiszociális lesz, mert a baj pont az, hogy ha mindent megengednek neki, akkor később nem érti, nem is értheti, hogy a társadalom miért nem enged meg neki mindent, hiszen ő úgy nőtt fel. Ezt persze nem így fogalmazza majd meg, hanem hogy őt senki nem érti meg, mindenki ellene van, satöbbi satöbbi. Nem arról van szó, hogy verni kell a gyereket, mert az aranyat ér, hanem hogy erélyes rászólás és néhol egy kézrecsapás bizony jó helyt van, mert inkább én csapjak kétszer a kezére, mint belepiszkáljon a konnektorba vagy valami ennél is cifrább. Szóval van valóban, ahol már eleve az elképzelés rossz, és az a legjobb, ha az embernek van egy okés elképzelése, és tudja magát tartani hozzá, amennyire lehet. Persze ez alakul annak függvényében, hogy milyen a gyerek, mert ha makacs, akkor lehet, hogy a büntetés makacsságot vált ki belőle, és csak azért sem csinálja, valami más módon kell dűlőre jutni vele, de lehet, hogy egy büntetés megérteti vele, hogy mit szabad és mit nem. De nem szabad mindent megengedni nekik, és nem szabad határok és szabályok nélkül nevelni, az biztos.

Én azt gondolom, már az is valami, sőt, mindenkinek így kéne csinálnia... szóval igenis legyen az ember lányának egy határozott elképzelése arról, hogy ő hogyan szeretné nevelni a csemetéjét, és hogyan nem. Mi is így állunk, és én biztos vagyok benne hogy nagyságrendileg sikerülni is fog a dolog. Hiszen a saját értékrendünket adjuk át... nem? Szerintem ez beletartozik a csládtervezésbe. Így kéne gyereket vállalni, nem pedig úgy hogy hopszi; becsúszott, de jó!