Terhesség alatti depresszióm van, vagy csak túl reagálom a dolgokat?

na de hol itt a depresszió?

azért a depresszió nem éppen azt jelenti, hogy sokat sírsz a barátod után, kislány, szedd már össze magad, anyuka leszel, a "semmi közepére" szülöd, legalább állj két lábon!

nagyon nehéz lesz az első pár hónap, év, beszéljétek át a barátoddal, hogy mit akartok, számíthatsz.-e rá és koncentráljatok a babára! na meg apukának nyomás a meló, csak el kéne valakinek tartania a babát, nem? inkább ezen törd a fejed, neked most ennek kell az elsőnek lennie!!!

Kicsit érzékenyebb vagy a kelletnél,ami ilyenkor persze normális a hormonok miatt.De ha már így áll hozzá,hogy ő nem akarta a babát ez már elkeserítő.Hogy fog az a szegény gyerek felnőni?Legalább te állj a sarkadra!

Ne sírasd!Vagy észhez tér vagy nem!

4 gyerkőc anyukája

Ne támadjátok le van elég baja szegénynek,az hogy néhányan,jól lehordjátok nem segít neki semmit,annyira rosszindulatúak vagytok,nem is értem minek válaszoltak,kivétel az utolsó válaszoló!

Kedves Kérdező!

Figyelj szeretném felajánlani,hogy írhatsz nekem bármikor privátot,meghallgatlak,és igyekszem neked minél több tanácsot adni,remélem ezzel kicsit tudok a lelkeden könnyíteni.

Röviden annyit mondanék,hogy fiatal anyuka vagyok,végzős főiskolás,barátommal nem terveztük a babát,illetve de terveztük csak kicsit későbbre.Nagy volt az ijedtség,na most mi legyen,mindketten főiskolások vagyunk,mindketten dolgoztunk a suli mellett,hogy legyen valami plusz pénzünk,én 15 éves korom óta nyaranta is dogoztam,szerettem is,és jól is jött a zsebpénz.

Elgondolkoztunk mik a lehetőségek,én akkor 20 voltam párom 19 éves,1 éve voltunk együtt,akkor költöztünk össze.

A doki azt javasolta beszéljünk a családsegítővel,még ha nem is akarjuk elvetetni,Ő minden lehetőséget részletesen elmond.Elmentünk,tényleg mindent korrekten elmondott,az abortusz kitárgyalásánál majdnem lefordultam a székről.Anyukám tudta meg elsőnek,Ő mondta először vetessük el,majd azt adjuk örökbe,hasonlóan hozzánk tanácstalan volt,mégis csak gyerekek vagyunk/voltunk valamilyen szinten,állandó állás nélkül.

Aztán a családsegítő után a párom sírva a nyakamba borult,hogy Ő nem akar engem ilyen szörnyűségnek kitenni,nem akarja ezt a kicsi életet megölni,én semmiképpen sem tudtam volna megtenni még ha kéri akkor sem,egyszerűen képtelen lennék rá.Elmondtuk a szüleinek,és az apukámnak,szüleim elváltak.Apukám roppant megértő volt,és már azt tervezte akkor hogyan oldjuk meg,párom szülei teljesen kiborultak,még azzal is megvádoltak,hogy direkt estem teherbe,hogy magamhoz kössem a párom,és hogy idióták vagyunk,hogy nem vetetjük el,szuper érzés volt mondhatom.

Idővel lecsillapodtak,megbeszéltük,hogyan képzeljük,milyen megoldást gondoltunk ki.Párom továbbra is dolgozott a suli mellett,én vizsgálatokra jártam és tovább a suliba,nem volt egyszerű a terhesség első és utolsó hónapjaiban nem voltam jól,de levizsgáztam.

Megszületett a kisfiunk,párom bent volt elem,anyukámmal a szülésnél.nekem a kórház az egy börtön volt,sok rosszindulatú,lusta nővérrel az élen.

Van egy kisöcsém,és mivel volt rengeteg ruhája,ágya,babkocsija,kádja,szekrénye,szinte mindene megkaptam apukáméktól,így ezek nem kellett megvenni.A Többit szépen beszereztem a szülésig,berendeztük a babaszobát.Szülés után hónapokig sajnos komoly depresszióba szenvedtem nem volt egyszerű,még úgy sem,hogy ott volt a párom,kisfiam lusta volt szopizni,ezzel is küzdeni kellett,de aztán az első 3 hónap után sokkal jobb lett minden anyukám az első 3 hétben rengeteget segített,majd később az anyósomék is.Suli idejére albérletben vagyunk a suli városában,majd nyáron hazaköltözünk a lakásunkba.Párommal nem rég elkezdtünk egy vállalkozást csinálni,állítólag kitartó munkával pár év alatt remek keresetet lehet elérni vele.Vannak problémák,vannak nehézségek én nem mondom,sokszor vagyunk kimerültek,fáradtak.A pénzünkből,pont kijövünk jelenleg.Kisfiam szeptembertől bölcsi lesz én megyek gyakorlatra,párom májustól kezd el egy új munkát.van dolgunk rendesen,de van időnk kikapcsolódni is.

Most hogy kisfiunk 1 éves,odajön megölel,puszit ad,mosolyog,ránk néz,mindig arra gondolunk nagyon jól dönt9öttünk,még ha nehezebb is.Tudnod kell,hogy sajnos lelkileg nagyon instabil vagyok,sajnos gyermekkoromban ért egy-két olyan dolog amit senkinek sem kívánok,és sokszor meg kell küzdenem azzal,hogy igenis talpra állok,igenis újra pozitívan gondolkodok,mikor rám tör a depresszió ami sajnos árnyékként sokszor utolér. Nagyon szeretjük a kisfiunk,igyekszünk jól nevelni,és tényleg fárasztó azért mellette sulit,csinálni,csinálni a vállalkozást, a házimunkát,de úgy gondolom megéri.Megéri dolgozni azért,hogy elérjem a céljaimat, elérjük a célunkat.Sokat segítenek a szüleink akik lelkileg és mindenhogy támogatnak minket.Gyermekkel is eltudod élni a céljaidat,megvalósíthatod álmaidat,lehet szuper állásod,ha sajnos az apa ilyen,találhatsz egy rendes szerető férjet majd,minden lehetséges ha az ember akarja és tényleg akarja.

Sajnos a barátod még nagyon gyerek,elég korán jött nektek a bab,valószínűleg nem sokat fog részt venni a bab első éveiben,reméljük később igen,vagy benő a feje lágya ,mire megszületik,végtére is Ő neki is köze van hozzá,hogy a baba megfogant,és egy érett,felelősségteljes ember tudja,hogy ha szexszel akkor bizony baba lehet belőle.

Azt mondom neked beszélgess emberekkel,állj talpra,mert ennek a pici emberkének egy anyukára van szüksége,és hidd el nekem egy fiatal anya is lehet remek anya.Ha a szüleid mellett állnak próbál abból erőt meríteni.A babának sem tesz jót ha sokat sírsz idegeskedsz.Készítsd fel magad a babára,olvass könyveket,vásároljátok meg azt amire a babának szüksége lesz,rendezzétek be a helyét,koncentrálj rá,tudom nehéz,de a barátoddal most ne törődj.Remélem segíthettem valamit! 22L

Túlmisztifikáljátok az egészet.

Annyi van a háttérben, hogy még nem tudatosult benne az apaság. Még csak egy nagy pocakot lát, nem egy gyereket.

Szerintem itt csak az a kérdés, hogy a szüleid el tudnak e tartani téged és a babát is?

Ezt a semmirekellőt szerintem már most felejtsd el.

"koncentrálj rá,tudom nehéz,de a barátoddal most ne törődj"

Gratulálok!

Azt tanácsolod neki, hogy a férjét, barátját, akárkijét sz*rja szépen csak le és csak a gyerekkel foglalkozzon- aki meg sem született még. Tökéletes melegágya annak, hogy a pasi egy huszadlagos dolognak érezze magát, keressen egy másik nőt és otthagyja a mostanit. Ezek után meg szemét pasi, otthagyott- holott a nő rekesztette ki a világából..

20N