Mi a teendő egy olyan anyóssal/nagymamával aki nem képes elfogadni, hogy a fia önálló családi életet él és nem nap, mint nap vele van elfoglalva?
Anyósom szörnyű.
Érzelmileg irányítgatja a gyerekeit, kköztük a férjemet is. MIndent kitalál, még nem létező betegségeket meg rosszulléteket is (orvos igazolja minden alkalommal hoyg semmi baja!!), csak hogy a gyerekei rá figyeljenek és ne a családjukra. Unatkozik,pedig karakán és taplraesett nő, mehetne társaságba is. Nem tudja elfogadni hoyg már nem ő a család középpontja, hanem ő "csak" nagymama lett, és a gyerekei nem őt ugrálják körül.
Viszont, mivel a férjem és a testvére igen jó nevelést kaptak,nem mondanak ellent az anyjuknak, így tudja őket irányítani.
A gyerekei hallgatnak (pedig egymás közt kibeszélik,hogy mennyire probléma hogy így viselkedik, és aggódnak hoyg mi lesz később), de neki nem mernek ellent mondani vagy úgymond "beolvasni", és inkább úgy ugrálnak ahogy ő fütyül.
Ha én beolvasok neki, akár szép akár kevésbé szép stílusban annak egyértelműen nem lesz jó vége.
De akkor mi a megoldás, ha senki nem tesz semmit ő meg gyakorlatilag mindenkit az ujja köré csavar?
válasza:Nem fogsz szeretni a válaszomért, és valószínűleg a pontjaim is zuhanásba fognak, de mindig reménykedem, hogy egyszer valaki komolyan vesz.
Elhiszem, hogy nehéz helyzetben vagy, de azzal, hogy valamelyikőtök kiosztja a férjed anyukáját, nem lesz jobb a helyzet, csak fájdalmat okoztok egymásnak. Nincs annál rosszabb érzés, mint amikor az ember haszontalannak, kirekesztettnek érzi magát. Anyósod most inkább segítségre szorul, nem elutasításra. Feladatokra van szüksége, beszélgetésekre, arra, hogy a család részének tekintsétek. Mindez nem csak arra lenne jó, hogy "befogjátok vele a száját", hanem arra is, hogy kialakítsatok egy egészséges rendszert. Mert azt szörnyű lehet hallani, hogy "Ne szóljon bele mama, ez az én dolgom", sokkal könnyebben emészthető az, hogy "Jöjjön át, mama, és segítsen ebben és ebben". A második esetben ugyanis ki tudod jelölni, hogy mi az Ő feladata, megerősíted a te döntési pozíciódat, de közben nem hagyod magára és még segítséged is van.
Vagy könnyű azt mondani, hogy "Ne mondja meg mama, hogy mit csinálok a gyerekkel!" Eleinte nyilván nehezebb megkérni, hogy meséljen az Ő idejéről, hogy hogyan nevelte a gyerekeit, neki miket mondtak az idősebbek. Mert ez is jó kiindulópont, hiszen biztosan Ő is kapott annak idején beszólásokat az idősebbektől.
Ezzel a nemszeretem viszonnyal mindannyian csak veszítetek. Kell persze hozzá energia, idő és főként bátorság, hogy változtassatok a helyzeten, de szerintem megéri.
És mielőtt megfordulna a fejedben, még nem vagyok anyós, és egy darabig még nem is leszek:-)
válasza:Ezt csak a férjed tudja megoldani!
Neki kell valahogyan érzékeltetni, hogy kicsit vegyen visszább "anyuka"
Ha te próbálsz tenni ellene, rosszul sülhet el a dolog, és akkor te leszel a fekete bárány...
szerintem neked is van egy-két trükk a tarsolyodban, hogyan tudod az "ujjad köré csavarni" a férjed, és szépen elmondani, hogy ez téged zavar.
Nem kell megbántani anyukát.. csak "most nem érek rá"
"most nem vagyunk otthon"
"most a családommal akarom tölteni ezt a meghitt pillanatot.." stb.
Légy kreatív!!!
Csak okosan!
A férjem tudja,hoyg ez engem zavar, de az anyukáját nem akarja megbántani.
Így őrlődik csak, de nem tesz semmit. Megértem.
Kedves első válaszadó. Valóban nem örültem a válaszodnak, de nem azért, mert annak létjogosultságát kérdőjelezem meg, hanem azért, mert nekem most is éppen az a bajom,hogy túl sokat akar anyósom kontárkodni az életünkben, nem szeretném mégjobban bevonni. Talán azt már kezdi felfogni,hogy nem hozhat önállóan döntéseket velünk kapcsolatban (pl hoyg mikor hova menjünk, a megkérdezésünk nélkül,vagy hog milyen virágok legyenek a kertünkben, stb...)
Nem arról van szó hogy ő nem fontos, vagy nincsen rá szükség. Egyszerűen csak most kevesebbet van előtérben (ami szerintem normális ha az embernek van saját családja, gyerekei) és másképpen van előtérben.
Ha úgy tetszik nem úgy mint családfőnök hanem úgy mint nagymama. De ez neki kevés.
válasza:Valahol sejtettem, hogy ezt fogod válaszolni :-)
Nem is akarlak meggyőzni, csak arra kérlek, egy dolgot gondolj át.
Mi a célravezetőbb? Haragot tartani, ezzel megnehezíteni mindannyiótok életét, vagy kicsit kedvében járni anyósodnak, és az engedményeket felhasználni arra, hogy kijelöld a mindenki számára megfelelő határokat?
Neked kell tudnod, ebben már nem tudok segíteni.
válasza:Ezzel maximálisan egyetértek. Én is jóindulattal kezeltem mindig is, de pontosan ez lett mindig az eredménye. Elszaladt vele a ló, és túlságosan átvette az irányítást a család felett.
Aki nem találkozott még ilyennel annak biztosan nehéz elképzelni.
Leállítani kellene nem bátorítani!
válasza:Tehát ismét kudarcot vallottam, elfogadom. Csak azt nem tudom, hogy a gondolkodásmódommal van-e probléma, vagy csak nem tudom jól megfogalmazni. Egy utolsó kísérletet teszek:
Ha beengeded az életetekbe, akkor kellő okossággal magad irányíthatod, döntheted el, hogy pontosan mit engedsz neki. Ez nem egy napos feladat, idő kell hozzá és türelem.
válasza:Kedves Sókristály, nem ellened akarok beszélni, csak az az érzésem, hogy neked olyan anyósod van, aki mellett nem tapasztalod meg azt, hogy valaki a te életedet akarja élni, mindenben dönteni helyetted. Tudod, anyóson is számonkérte, hogy miért nem fehérek a bugyiim, mert ugye a piros meg fekete nem higiénikus????? Azt hiszem, ezen a szinten azért már nem lehet belevonni őt békésen a család "belügyeibe". A határokat meg kell húzni. Nekünk sikerült.
Kérdező: egyszerűen meg kell neki mondani, hogy NEM, hogy a titeket érintő dolgokban csakis ti fogtok dönteni és kár vergődni, mert csak rosszabb helyzetbe kerülhet.
Anyósom pl. azon volt kibukva pár napja, hogy a férjem már nem veszi ki a nyugdíját a bankból. Erre annyit mondtam: reggel 8-tól este fél 6-ig dolgozik és én pár nap múlva szülök. Szerinte a férjemnek mi a fontosabb? Hogy az ő feneke után járjon, vagy hogy most ebben az időszakban együtt legyünk?
A férjeddel kéne erről beszélj, hogy tisztességtudóan mondja el anyukának, hogy a dolgok menete az, hogy a gyerekek leszakadnak a szülőkről. És hogy kicsit kevesebbet zaklasson a mama valótlan dolgokkal.
Ha pedig nem megy szép szóval, akkor jön a meny, aki elrendezi másképp.
Sókristály:
Nem a gondolkodásmódoddal vana gond. Tökéletesen értem a gondolatmenetedet, és egyébként normál átlag helyzetben egyet is értenék vele. Mert egy normál, átlag, hoyg is fogalmazzak hogy minél inkább valósághű legyek: szóval egy egyébként normális csak legfeljebb túlbuzgó anyóssal ez még működhetne is.
A baj az,hogy az én anyósom nem normális.
Ha beengedem az életünkbe, ahogy te fogalmaztál, akkor én szabom a határokat, ami az hoyg ne legyen benne az életünkben csak annyira amennyire egy nagymamának kell. De ha engedek, akkor ő olyan erős személyiség, hogy nem lehet visszafogni. Elszabadul vele a ló.
Soha semmit nem kérdez meg, simán elrendez mindent az életünkkel kapcsolatban, legyen szó bármiről...
És ha még azon nem is bukok ki hogy ő dönti el hogy hoyg nézzen ki az udavr vagy a kert, azon azért már ki tudok akadni, hoyg a gyerekekkel kapcsolatosan is önálló döntéseket hoz, és soha nem kérdez meg semmit.
Ilyen kérdésekre vűágynék:
Ti ezt hogy szoktátok csinálni?
Megtehetem ezt vagy azt?
Arra gondoltam hogy elmennék hozzátok, jó lenne esetleg ez a hétvége?
Ehelyett az van,hogy:
Önállóan csinál mindent, aztán utólag mondja hoyg nem tudta hogy nem úgy szoktuk (talán ha érdekelné egyáltalán...). Ha jönni akar ennyit mond: Naa, akkor ez meg az volt a héten, és akkor úgy döntöttem a hétvégére meg megyek hozzátok...
Pl ilyen szituációban ha beengedem: hogyan szabok határokat, ha pont az lenne a határ hogy pl ne jöjjön ,mert mi nem ülünk otthon és a barátainkat is vendégségbe szoktuk hívni, szóval nem karba tett kézzel őt várjuk.
Na, szóval elég nehéz a helyzet, több oldalon át sorolhatnék konkrét szituációkat amik alapján talán valamelyest érthető lenne hogy mi is a baj.
Nem akarom beengedni az éléetünkbe, mert nem őt választottam társamnak egy életre hanem a fiát, nem vele költöztem össze, és nem vele szeretném a gyerekeket nevelni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!